Egy anya emlékei 1. rész

A nevem Dave. Szeretném elmondani, hogy mi történt, miután az apámnak volt egy , ami nagyon legyengítette.
Nyáron hazajöttem a főiskoláról, amikor hazaértem, anyám kevésbé volt zaklatott, mint apám, de nagyon megkönnyebbült az érkezésemkor. Anyám 20 évvel fiatalabb, mint az apám, és anyám is húsz évvel idősebb nálam. Most egy kimerült nő láttam.
Egy takarítás után apám irodájában találtam egy dobozt, teleírt papírlapokkal. Kíváncsi voltam, de sokkolt amikor olvastam ezt a levelezést, amelyet egy titkos csoport tagjai folytattak egymás között, igaz történeteket és tapasztalataikat cseréltek ki az anyukák egymás között. Volt egy lista, amely szabályokról szólt és fel volt ragasztva a doboz fedelének a belsejében: 1. Minden történet igaz kell, hogy legyen. 2.. Minden nevet meg kell változtatni, hogy megvédje az ártatlanokat. 3. A történet lehet saját magad és anyád közötti is. Az első történetek az első csomagban az apám saját leírásai voltak. Magát "Ron" – nak nevezte, de megszegte a második szabályt, nagymamám igazi neve szerepelt a történeteiben. Később, aztán kiderül az is, hogy nem ez volt az egyetlen szabály, amit megszegett. Ez volt az első történet az első csomagban, amely apám története volt.

Hello mindenki. Engedje meg, hogy bemutatkozzam : a nevem Ron. Nem az igazi nevem, de minden más amit írni fogok, az igaz.
Közép – Nyugaton nőttem fel egy farmon. Kemény idők voltak, még a nagy válság előtt előtt. Nem volt annyi szórakozási lehetőség, mint a városokban. A farmon, mindig volt valami tennivaló, és autó nélkül, csak túl messzire, sok mérföldre voltak fiatalok. Így többnyire a saját családja, vagy a legközelebbi szomszédjai voltak azok egy fiatalnak, ahol szocializálódhatott, ez velem sem volt másképp.
Később lett egy autónk, egy Ford, de leginkább csak a templomba mentünk vele és ritkán kirándulni a városba. Amikor elértem azt az életkort, hogy vezethettem, kirándulásokat tettem a városba a Forddal, az anyám is jött velem, és általában a templomba is együtt mentünk. Apám otthon kellett, hogy maradjon és dolgozott a farmon. Apám ekkor már majdnem hatvan éves volt. Azt hiszem azért nem jött a városba, mert egyszerűen nem volt türelme, hogy az emberek közé menjen. Tetszett neki, hogy a gazdaságban maradt, és tetszett neki, hogy az övé volt. A hét nagy részében kint volt a földeken egész nap, este, vacsora után lefekvésig a pajtában volt.