Kicsapongásaim 4. rész

– Kértek inni valamit? – kelt fel végül a fiú – Egy kis ? – és már indult is a konyha felé – Van behűtve. – fordult még vissza.
– Meg epret is! – szólt utána a kedvese.
Zsibbadtan elnyújtóztunk az ágyon. Egymással szemben, de ellentétesen, oldalunkra fordulva, fejünket kezünkre támasztva feküdtünk és beszélgettünk, míg várakoztunk a "felszolgálónkra".
Szó szót követett. Bár érzékelhető volt, hogy mindkettőnk képzeletében sokkal több körvonalazódott korábban ahhoz képest, ami most történt, de semmiféle valódi csalódottság nem uralkodott egyikőnkön sem, hisz tudtuk jobban egymásra kell még hangolódnunk a vágyaink beteljesítése érdekében. S ha nem ma, – bár maradhatunk a lakásban, akár reggelig is, de az semmiképp sem valószínű, mert a srác nős, így a "kimaradásai" jóval hosszadalmasabb előkészületeket igényelnének –, majd sorra kerülő további találkáink alkalmával.
– Voilá! – jelent meg immáron közös barátunk egy viccesen magára kapott köténykében, kezében egy tálcán poharakkal és az eperrel, valamint a . Letette a tálcát az éjjeli szekrényre és máris bontani kezdte a , hogy tölthessen.
Mi, csajok is felpattantunk az ágyról, hogy állva koccinthassunk első együttlétünk megünneplésére.
– Pfúj! – mondtam némi undort tettetve – Te meg mit műveltél velem? – kérdeztem, ahogy határozott mozdulattal a hüvelyemből előbuggyanó ondót, lábaim közé nyúlva, tenyeremmel széttöröltem.
– Akarsz zuhanyozni? – kérdezte a srác valódi zavarodottsággal.
– Dehogy! – csattant a válaszom – Minek? Hisz ez tulajdonképpen a tiéd... – és gecijétől síkos tenyeremet meztelen hátára töröltem.
– Ja, végül is tényleg! – oldódott fel – Akkor akár ehetnénk egy kis epret a mellé... – és már nyúlt is a frissen mosott gyümölcsös tálért, hogy bennünket.
Kényelmesen letelepedtünk a nagy franciaágyra. A srác féloldalasan, jobb lábával a földön és a könyökén támaszkodva, lezseren eldőlt, miután a kötényként lekapta magáról. A csaj a korábbi helyére ment húzódott vissza és a falnak támaszkodott.
– Ugye valóban nem zavar benneteket, hogy dől belőlem a lé? – kérdeztem mosolyogva és fesztelenül törökülésbe helyezkedtem.
Hamar elfogyott az eper és a üveg is kiürült. Így a könnyed bódulatunkkal kellő mértékben máris megalapoztuk a második felvonást.