Kicsapongásaim 3. rész

Baromira utáltam mindent, amikor fél hétkor megszólalt a telefonom ébresztője. Viszont kellemesen megpezsdült a vérem, amint a tudatomban villódzni kezdtek az éjjel képei. Sőt, már-már izgatottan siettem a fürdőszobába, mert eszembe jutott az is, hogy előző nap egy pár folyamatosan ambicionált, pikáns, ismerkedő levelezgetésünk közben, hogy küldhetnék nekik olyan fotót, amelyen láthatóvá tenném számukra bájaimat. Kérésüket, az egyenrangúság jegyében, egy kedves, boldogan ölelkező, meztelen képükkel "nyomatékosították". Márcsak, hogy ne áruljanak nekem zsákbamacskát és talán így még kétségeiknek is jobban hangot adhassanak kicsinyhitűségemmel szemben, mert a normál, utcai fotóim alapján szimpatikusnak találtak.
Harmincas éveiknek második felében járó, átlagos testalkatú, közel azonos magasságú pár. A csajnak, és ez tett kicsit "félénkebbé", nagyon szép, formás, az enyémnél jóval nagyobb mellei voltak.
A telefonom és egy tükör segítségével gyorsan készítettem pár képet, majd zuhanyzás és diszkrét sminkelés után, néhány perccel később a metrón utaztam a munkahelyem felé.
– Ugye nem felejtettél el bennünket? – állt a kérdés a levelezőm tartalomjegyzékében az elsők között. De annak ellenére, hogy ez volt a tárgya az üzenetben arról írtak, ma sikerült kölcsönkérniük egy ismerősük lakását, így, ha van kedvem és időm is engedi, előbb egy semleges helyen, egy kávézóban találkozhatnánk, majd ha személyesen is szimpatikusak vagyunk egymásnak belevághatnánk közös "dolgainkba". Gyorsan igennel válaszoltam és sebtében még csatoltam is a reggel készített képeimet, majd elláttam a főnökömet kávéval, aki máris jelezte, – vajon miért nem voltam meglepve és nem is ült ki az arcomra a sajnálkozás bármilyen aprócska jele –, ma, mint tegnap, halaszthatatlan ügyeket kell intéznie, így nekem kell tartani a frontot egész nap.
A pár két levele is várt mikor visszaültem a számítógépem elé. Lelkendezve fogalmazták meg, mert ugyanazt a mail-fiókot használják mindketten, hogy jól gondolták ők tegnap, mikor negatív megnyilvánulásaimmal szembe szálltak. Leírták és ez kimondottan jól esett: tényleg kicsinyhitű vagyok, bár nézetük szerint egyátalán nem kéne, mert ők már egyre izgatottabban várják a kora esti találkozást.