Avagy a medencén túl 3. rész

Fanny a délután hátralévő részét pihenéssel és készülődéssel töltötte, de minden gondolata a parton történtek körül, illetve az előttük álló éjszaka körül forgott. Ha egészen őszinte akart magához lenni, nem számított az igazán tapasztalt nők közé a szex területén. Sosem volt egyéjszakás kalandja, csupán néhány állandó partnere a múltban, akik nem voltak valami hatalmas szexuális fantáziával megáldva. Elképzelése sem volt arról, hogy mi a csudát fog művelni három férfival egy egész éjszakán át, de az „előjáték” nagyon tetszett neki, és alig várta, hogy megtudja. Örült neki, hogy Hans nem bánja a dolgot. Nem néhány alkalmasra tervezte a kalandjukat, hanem akár hosszú távra is, hiszen a testén kívül sok mást is kedvelt benne. A barátjának tekintette, a sporttársának, az meg már csak hab volt a tortán, hogy szemmel láthatóan a szexben is nagyon passzolnak egymáshoz. Megfordult a fejében, hogy él a felajánlott lehetőséggel, miszerint kizárólag magánműsor legyen kettőjük között, de elvetette a dolgot, lévén három kívánatos hím nem túl gyakran kopogtatott eddig nála azért, hogy hosszasan kényeztesse.
Gondosan körülnézett a ruhatárában, végül nem vitte túlzásba a dolgokat. Fekete csipke franciabugyit vett fel, föléje pedig egy laza nyári ruhát, gondolva arra, hogy ha minden jól megy, mindez nem sokáig marad rajta. A melltartót szokásához híven mellőzte, így a bimbói nagyon gyorsan árulkodni fognak, ha valami jól esik neki. Az utolsó pillanatban egy combközépig érő nagyhálós neccruhát dobott a táskájába. Ki tudja, hátha úgy adódik, hogy jól jön a „jelmez”. Így felszerelkezve érkezett meg Stefan lakásához, és szinte lámpalázasan nyomta meg a csengőt. Mint kiderült, elsőnek érkezett. Hiába, sose bírta megszokni ezt a latin pontatlanságot! Automatikusan pontosan érkezett mindig mindenhová, ami gyakran bosszúságot okozott neki, mert várnia kellett, de most az egyszer nem bánta a dolgot, legalább lesz ideje egy kicsit feloldódni. Magában elmosolyodott, hiszen ennek a három embernek a társaságában sosem érezte magát feszültnek, az aznapi történések után meg oka sem volt, hogy feszélyezve érezze magát, lévén mindent láttak már belőle, valahogy mégis volt egy kicsi hang a fejében, ami azt mondogatta neki, hogy egyáltalán nem helyes, amit művel! Hiába, a neveltetését nehezen vedli le az ember.