A születésnapi felszolgáló

Julie és én kamaszkorunk óta barátok vagyunk. Ugyanott kezdtünk el dolgozni is, és elég hamar elválaszthatatlanok lettünk. Mindenhová együtt mentünk és mindent együtt csináltunk. Most mindketten a harmincas éveinket tapossuk, és még mindig közel állunk egymáshoz. Időközben ő hozzáment Johnhoz, én pedig Rayhez.
Szerencsére a férjeink is jól kijönnek egymással, és gyakran ruccanunk ki együtt bulizni vagy golfozni. Sőt, még házat is egymás szomszédságában vettünk.
Az egyik reggel kettesben kávéztunk, és Julie-nak nyilvánvalóan máshol jártak a gondolatai.
– Bökd már ki, Julie – bátorítottam őt. – Mi jár a fejedben?
Pár másodpercig tétovázott, majd vett egy nagy levegőt.
– Nos, tudod hogy mennek a hálószobában a dolgok, amikor a fantáziáiról beszél az ember? John egyik kedvence, hogy az ételt egy szexi pincérnő szolgálja fel – és az ebből fakadó dolgok. Még azt is pontosan tudja, hogyan kellene a pincérnőjének kinéznie: hosszú fekete haj, latinos külső, vékony test, nagy mellekkel... – ahogy folytatta a felszolgáló leírását, és döbbenten hallgattam, mivel engem írt le – sőt, még a szépségpötty is egyezett a bal arcomon.
– Igen, Maria – hangsúlyozta ki a nevemet, amikor látta, hogy rádöbbenek, rólam beszél. – Amint azt te is tudod, pénteken lesz John szülinapja és én szeretnék egy különleges vacsorát adni neki. Amit az elképzelt pincérnője szolgál fel. Megtennéd...?
Hogy egy kis gondolkodási időt adjak magamnak, öntöttem mindkettőnknek kávét és leültem vele szemben, a kávé sötét felszínét bámulva. Az agyam elzsibbadt és nem tudtam összerakni a gondolataimat. Belekortyoltam a kávémba.
– A pokolba is, ennél valami erősebbre van most szükségem – mondtam.
Kivettem a vodkát a hűtőből, öntöttem mindkettőnknek, majd húzóra lehajtottam az enyémet, és egy újabbat töltöttem. Lassan kezdtek összeállni a gondolataim, miközben a szesztől égett a gyomrom.
John kétségkívül vonzó férfi volt, szóval az nem volt probléma. De engedhetem-e hogy szabadon lássa a testemet? Úgy, hogy Julie is ott van? Ahogy a második vodka felmelegített belülről, kezdtem az ötletet is vonzónak találni. Mégis, gondoltam, én férjes asszony vagyok. Soha nem voltam hűtlen Rayhez és tudtommal ő sem tévelyedett el még a közös ágyunktól.
– Hadd kérdezzem meg Rayt – mondtam végül. – Meglátjuk, ő mint mond.
– Te belemennél ebbe az egészbe Johnnal? – az asztal fölött átnyúlva megfogta a kezemet és egyenesen a szemembe nézett.