Egy esős délután

A reggeli nap fényes csíkokat rajzolt a fehér terítőre, aranyszínűre érlelte a kis kosárban gömbölyödő zsemléket. Adon belekortyolt a hűs narancslébe, de a pohár széle fölött kipillantott, mert egy fiatal pár lépett az ebédlőbe. Tanácstalanul körülnéztek, de nem láttak sehol szabad asztalt. Ekkor a nő Adonra pillantott, összeakadt a tekintetük...
A férfi alig észrevehetően, mintha bíztatná, biccentett a fejével. A nő odasúgott valamit a párjának, és már indultak is Adon asztala felé.

Az udvarias bemutatkozást, érdeklődés kissé döcögős percein hamar átlendültek, azt is hamar megbeszélték, hogy a vajaskenyér még mindig vajjal lefelé esik, és akkor löttyen ki a kávé, mikor "apa” épp a legújabb ingét vette fel. Aztán komolyabb dolgokról is szó esett, például arról, mi minden érdekes program van a környéken, vagy mit lehet csinálni itt a szállodában, ha kint esik. A reggeli után mosolyogva köszöntek el egymástól, és Adonnak arra a mondatára, hogy "remélem, még találkozunk” a nő egy kedves mosollyal válaszolt. A párja azonban valamin eltűnődhetett, amikor elkapta az idegen férfi fürkésző tekintetét. akkor, amikor az a felesége karját megérintette, azzal a mozdulattal, ahogy előzékenyen kicsit félrehúzta a nő elől a széket.
A találkozás nem váratott soká magára: a szálloda termál medencéjében áztatta magát Adon, amikor feltűntek a lépcsőnél. Csinos – állapította meg újfent a férfi – és formásak a mellei. A reggeli "leltárt” (nagy, csillogó szem, vékony, érzéki száj, kedves arc és valami simogatóan finom hang) így kiegészítve derűsen intett egyet nekik.
Pár perc múlva már együtt áztatták magukat, de Adrinak volt egy meggondolatlan lépése. Túl közel merészkedett a csőből kiáramló masszírozó vízsugárhoz. A lendület félresodorta, de Adon utána kapott, a derekánál fogta meg. A nő kicsit elpirult, de nem sietett, hogy kibontakozzon. Mindezek után már szinte érezni lehetett valami vibrálást, és nem kapta félre a karját, amikor Adon a padkán ülve-billegve hozzáért egy-egy pillanatra.

A délutánra tervezett programokat elmosta az eső, sőt. Elöntötte.
Adon a teraszon állt, amikor megálltak mellette. Csurom vizesek voltak. Zarán bosszúsan rázta le a szemmel láthatóan megviselt esernyőről a vizet:
– Na ez se ér már semmit, akár ki is dobhatom.
Miután hamar megbeszélték, hogy más lehetőség nincs, mint visszavonulni a szobákba, Zarán kissé bizonytalanul, de megkérdezte.
– Nincs kedved kártyázni egyet?