Várlak

Otthon vagyok, várlak, tudom, nyűgös napod volt, lassan telt, sietsz hozzám. Fél óra és itthon vagy. Gyors zuhany, köntös fel, jár az agyam, mivel lepjelek meg.
Tudom, mivel dobhatom fel a napod! Öltözködöm. Francia bugyi, kicsit csipkés, fekete, a melltartón gondolkodom, de úgy döntök, majd leveszed, ha sokallod, kötényke, kicsi, fodros fehér... mi van még itt... combfix és természetesen magas sarok, mert nyújtja a lábam (ráfér! ) és kell, hogy egy kicsit kurvás legyen a szobalány. Leslek az ablakból, szalad a szívem, az ajtóhoz érsz, nyúlsz a kilincsért, de kinyitom előtted.
"Jó estét, Uram! " – pillanatnyi megtorpanás, éget a pillantásod, vetném rád magam, de maradok a szerepben, csak a szempilláim alól leskelődöm. Végigfut a mosoly az arcodon és azonnal veszed az adást, játszol velem. "Jó estét! "
"Kíván valamit, Uram? Vacsora? Kávé? " "Kívánok... egy kávét. Egyelőre" Az idegszálaimon táncol a hangod, bizserget. "Azonnal készítek egyet"
Eléd lépek "véletlenül" a karodhoz ér a mellem, ahogy elmegyek melletted, előtted megyek a konyhába, finoman ring a csípőm, süt a szemed, érdes a lélegzeted, jössz mögöttem. Leülsz, figyeled, ahogy készül a kávéd. A csészéért nyújtózkodom, a kiskanalat elejtem, hajolok, nem guggolok, természetesen mindezt háttal neked. Míg fő a kávéd, takarítok: áthajolok előtted egy láthatatlan porszemért, végigtörlöm a konyhapultot, körülötted sertepertélek, minduntalan hozzád érek valahol, a combod, hátad simítom végig, a tarkódon, fülednél érzed a leheletem, a te kezed is gyakran "útban" van, fenekem, mellem érinti...
"A kávéja, uram. Parancsol még valamit? " "Leporolná a nadrágom elejét? " "Természetesen! Porosnak találja? Valami probléma tényleg van, nagyon feszül az anyag... megnézném közelebbről, ha szabad, ki kell, hogy gomboljam, így nem látom tisztán a problémát. iiigen, most már látom! " "Mit talált? " "Nem a nadrággal van gond. van alap egészségügyi végzettségem, megvizsgálnám, hogyan oldható ez a vérbőség, feszülés" "tegye, gyorsan! "