Legkedvesebb szomszédom

Egy újabb nyári szombat délután. Odakinn a kánikulai melegtől szinte felfő az agyam. Még szerencse, hogy idebenn ilyen kellemesen hűvös a levegő. Szüleim egy pihentető wellness hétvégére mentek egy környékbeli csendes üdülőbe, ahol terveik szerint átvészelhetik e meleg napokat. Nővérem az idióta barátjával egy motoros találkozóra robogtak. Remélem ott is maradnak egy jó ideig. Legalábbis ebben reménykedem. Én idehaza lébecolok, és azon morfondírozom, hogy barátnő híján, végrehajtsam életem eddigi egyik legnagyobb maszturbálását. Legalábbis ez volt a terv. De mint mondani szokták, ember tervez, Isten végez, így ez a tervem sem sikerült úgy, ahogyan én azt oly gondosan megterveztem. Viszont így életem, tulajdonképpen a legelső és egyik legfrenetikusabb szexuális élményét voltam hivatott átélni, nem is akárkivel és akárhogyan.
De ne menjünk annyira előre az időben. Hol is tartottam? Ja, igen. Ezen a hétvégén én is elmehettem volna a barátokkal egy kicsit zülleni egy sátoros lazulásra, de nem igazán volt nagy kedvem hozzá. Na, jó, az igazat megvallva az őseim nem voltak úgy oda meg vissza a boldogságtól, amikor felvetettem nekik. De hát a szülők már csak ilyenek. Ne nagyon pattogjon az emberfia, ha még be sem töltötte a tizennyolcat, legalábbis apám szerint. Ok, anyám szerint se.
Így, spanok híján, kárpótlásul be kellett érnem egy kiadós masztival, amelyet a nappaliban szerettem volna megejteni egy nagyképernyős ledtv képernyője előtt, miközben a felnőtt filmipar egyik igencsak elismert művésznője bemutatja férfipartnere tevékeny közreműködésével nem mindennapi tudományát a nagyközönségnek, jelen esetben csak nekem.
A szükséges kellékeket készítettem elő a nem mindennapi magán-örömszerzésem végrehajtásához, amelyre már két hete készülődtem. Gondolhatjátok, mennyire tele volt már az a bizonyos testrészem, amelynek tartalmától ily körülményes és már igencsak várva várt módon készülődtem megszabadulni. De aznap délután egy számomra, igencsak váratlan esemény történt. Megszólalt az a kib... tt csengő.
Hát ez nem igaz. Ilyen nincs. Ki lehet az ilyenkor? Most mit csináljak? – morfondíroztam magamban. De csak tovább csöngetett.
Hogy száradna le a keze. Na, hátha abbahagyja és elhúzza a csíkot – gondoltam.