Késő éjjel a medencénél

– Nem tudom elhinni, hogy ezt teszem – gondoltam magamban, ahogy ott álltam a félhomályban.
A vészkijárat halvány fényei gyengén megvilágították melegítőnadrágomat, trikómat, zoknijaimat és a tornacipőimet, amik már a padlón hevertek a férfiöltöző kellős közepén. Összerázkódtam, de nem a hidegtől, hanem az idegességtől, ami kezdett úrrá lenni rajtam.
– Csak úszom egyet – mondtam magamnak. – Ennyi az egész.
Este 9:15 volt, az uszoda 8:30-kor zárt be, és az utolsó kollégám boldog volt, hogy 9-kor távozhatott a munkából és hazamehetett. Nekem más dolgok jártak a fejemben, míg ők távoztak, türelmetlenül vártam a szokásos csacsogások és elköszönések végét, majd bezártam az ajtót mögöttük, miután feltálaltam valami hülye kifogást nekik, hogy miért nem megyek velük. De most csak én voltam itt és tudtam, hogy meg fogom tenni.
A melltartóm pántjait lecsúsztattam a vállaimról, és körbeforgattam az egészet, hogy kikapcsolhassam és a padlóra hulljon. Az ujjaimat a bugyim gumija alá dugtam, és kis csípőrázással letoltam, így az is csatlakozott a többi ruhámhoz a lábamnál.
Íme!
Most már meztelen voltam, a sötétben, a férfi öltözőben, egyedül.
Lenyúltam a fürdőruhámért, azon mélázva, hogy talán csak ott kellene hagynom, de volt egy konkrét tervem, ami ott fészkelt a fejemben azóta, hogy 6 hónapja elkezdtem itt dolgozni. Beleléptem a ruhába és felhúztam a csípőmön, a kezeimet átdugtam a pántokon és beletuszkoltam telt melleimet. Készen álltam.
Kisétáltam a medencéhez, a ruháimat magam mögött hagyva, szinte csalogatva valamilyen láthatatlan szellemet, hogy lopja el őket, és én ott maradjak a fürdőruhámban.
A medence nagyon csöndes volt, éles ellentétben az egy órával korábbi vízcsapkodások és nevetések hangjával. Csak félhomály volt az elsötétített, alacsony ablakok üvege mögött, melyek a medence teljes hosszában végighúzódtak, és tintafeketeség áradt a fenti üvegablakokból is.
A víz nyugodt volt, eltekintve a szűrőkből érkező alkalmi bugyborékolástól. Lemásztam a létrán a sekélyebb végében és megfeszültem, amikor a víz elérte a lábaimat és feszes fenekemet. Lassan elsétáltam a létrától, fokozatosan belemerülve a hűvös, tintakék vízbe, egy pillanatra lemerülve, hogy teljesen benedvesítsem a testemet.