Barátok közt 5. rész: Mónika és Imre

– Akkor menj vissza kis barátnődhöz – csapta be az ajtót Mónika, miután előbb kilökte rajta Lórántot.
– Mit képzel ez, hogy mindenkivel lefeküdhet, és én csak úgy hagyom? – duzzogott magában – Hát azt már nem! Én is keresek valakit, csak hogy bosszantsam!
Ekkor csöngettek az ajtón.
– Mondtam már, hogy tűnj... – kezdte mérgesen Mónika, de ekkor a nyitott ajtóban megpillantotta a kissé megilletődötten álló Imrét, aki zavartan szólalt meg:
– Izé.. bocs, nem akarlak zavarni, csak visszahoztam a könyvedet, még a múltkori korrepetálásról...
– Jajj, ne haragudj, csak azt hittem, hogy Lóránt az. Egyébként egyáltalán nem zavarsz, gyere csak be. – invitálta be Imit, aki belépett az ajtón, és bement a szobába, miközben Mónika pajzán gondolatokkal telve alaposan végigmérte a fiút.
– Foglalj helyet – mutatott a szobája irányába, majd ő is bement Imre után, és a polcra tette a könyvet.
– Teljesen egyedül vagyunk, úgyhogy most akár meg is beszélhetnénk a múltkorit – kezdte, majd látva Imre zavarát, folytatta
– Tudod, azt, hogy tetszettem neked! – tért a lényegre. Imre elvörösödött, és zavartan válaszolt
– Ja azt? Háát bocsánatot kérek érte, nem gondoltam komolyan... – motyogta.
– Nem? Pedig nekem nem úgy tűnt. – hozta még nagyobb zavarba a fiút Mónika – És miért beszélsz múlt időben. Már nem is tetszem? – kérdezte incselkedve, majd egy villámgyors mozdulattal lehúzta a pólóját, és a következő pillanatban ott állt a megdöbbent fiú előtt félmeztelenül.
Imre tágra nyílt szemekkel bámulta Mónika formás melleit, még a szája is tátva maradt, a farka azonban gyorsan reagált a helyzetre, és rögtön merevedésnek indult.
– Na mit szólsz? Még mindig tetszem? – kérdezte, miközben közelebb lépett, és egyik lábát feltette Imre székének karfájra. – Remélem, hogy igen – mondta, miközben két kezével kéjesen elkezdte masszírozni a melleit, amitől a mellbimbói megkeményedtek.
– Iiigeen.. – nyögte Imre – nagyon is... tetszel...
– Na azért... – mondta mosolyogva Mónika, és a lábával megsimogatta Imre nadrágon keresztül duzzadó férfiasságát.
– De most te is vegyél le valamit, vagyis minden ruhádat, mert én is látni szeretnélek – szólt Mónika, és elkezdte lehúzni Imre ingét.