Szomszéd zöldje mindig kertebb - Perpetuum mobile

Ajtó csapódásra ébredtem. A nap sugarai már alacsonyan jártak, és eltűnt mellőlem Vera, de egy sárga cetli várt ébredésnél;
"Hazaugrottam rendbe szedni magam, egy óra múlva jövök és éhes vagyok. "
Mindezt egy smile-val fejezte be. Végignéztem magamon. Még mindig meztelen voltam, és a szőnyegen feküdtem. Felálltam és majdnem visszazuhantam. Én is éhes voltam, nem is kicsit. Gyorsan bekaptam egy szelet sütit, amit még a szüleim hagytak itt, mindeközben kitaláltam, hogy mit is együnk, mindenekelőtt felraktam a tészta vizét forrni, majd elmentem zuhanyozni. A hancúrozásunk nyomán csupa izzadság és ondó voltam, úgyhogy az aznapi második zuhany igen jól esett, nem öltöztem magam túl, alsógatya nélkül felkaptam egy sortot, és egy pólót. Mire kiértem forrt a víz, gyorsan beledobáltam a tésztát, és előkészítettem a feltétet, ami ilyen sonkás, sajtos spenótos cucc, összefőzve, és belekeverve a még forró tésztához. Ez a kaja szó szerint percek alatt megvan, úgyhogy mire Verát hallottam bejönni, már megterített asztal egy pohár vörösbor várta.
Hát ha én nem voltam túlöltözve, akkor Vera még kevésbé! Egyetlen fehér forró naci volt rajta és egy rózsaszín felső amiből kilógott a melltartója pántja és a válla. Nagy mosollyal adott egy hatalmas csókot.
– Ez jól néz ki! – közölte a tésztára nézve.
– Remélem jó is. – próbáltam fegyelmezni magam, de nehezemre esett, a farkam félárbocra merevedett, csak a látványtól is. Sietve leültem, tudtam hogy ha most energia pótlás nélkül nekiesek Verának akkor lehet hogy holtan esek össze. Csendben ettünk, de tekintetünkkel nem eresztettük egymást. Most hogy itt volt eszembe jutott ennek a szenvedélyes napnak majd minden perce, és láttam a szemében, hogy ő is erre gondol. Gyorsan fogyott a kaja.
– Hát ez isteni volt. Pedig én nem is szeretem a spenótot, de amit műveltél vele, az tökéletes lett.
– Köszönöm! – és megemeltem a boros poharamat, amit ő is viszonzott. Felálltam megfogtam a kezét és átkísértem a nappaliba, a kanapéra. Felkapcsoltam az állólámpát, mert már sötétedett, majd leültettem, én pedig mellé telepedtem pont az L alak szegletébe.