A díva 1. rész

Leültem a fotelomba, és leültettem magammal szemben a fiatalembert, ki szemmel láthatólag igencsak zavarban volt. Ismertük egymást már régóta, és néhány nappal ezelőtt felhívott, hogy feltétlenül szeretné, ha meghallgatnám a történetét, mely – szerinte – nem hátköznapi. Hoztam neki kávét, ásványvizet, hogy oldjam a feszültséget benne. Én is töltöttem magamnak egy kávét. Hátradőltem, kevergettem a forró feketét, és intettem neki, hogy kezdheti. Ő elkezdte.

– Az egyik fotós barátomtól kaptam pár éve egy rövid levelet, mellékelve fotókat, e-mailen keresztül. Mindösszesen két képet küldött. Az egyiken hátulról, bikiniben, tangában, a másikon elölről, bikiniben, de szélesebb, háromszög elejű tangát viselő nő volt látható. Egy szőke, a háta közepéig érő hajú, tökéletes testű nő volt a képen. Csodás, gömbölyű popsi, tökéletes lábak, hibátlan külső.
– Mi a véleményed róla? – olvastam a kérdést a képek után.
– Gyönyörű – ment a válasz, majd nem is foglalkoztam vele különösebben. Ám pár óra múlva újabb levél jött a barátomtól.
– Hamarosan ezt a dívát fogom fotózni. Érdekel?
– Naná! Ki nem hagynám! – ment az ismét rövid, de tömör válasz. Ekkor megírta, hogy mikor lesz a fotózás a műtermében.
A műterem egy belvárosi, régi építésű háztömb egyik emeleti lakásában volt berendezve. Maga a lakás volt a műterem. Az egyik szoba a kellékek raktára volt, a másik, igencsak nagy szoba volt maga a terem. A bejárati ajtó a szoba közepére nyílt, mellette egy fotel volt, abba ültetett Roli, a bohém 50-es, kissé kopaszodó, végtelenül jámbor, jópofa barátom. Igazából csak pár éve ismertem, amolyan sportbarátság volt a miénk. Csak annyit tudtam róla, hogy fotós. Azt gondoltam, hogy esküvő, és egyéb rendezvényekre hívhatják, meg kimegy a természetbe és lekapja a naplementét, meg ilyenek, de soha, egyetlen munkáját nem láttam. Éppen ezért örültem, hogy most végre betekintést nyerhetek egy privát fotózásba. Roli megnyugtatott, hogy a díva tud rólam, és nem ellenezte a dolgot.
Ahogy leültem a fotelba, alaposan szemügyre vettem a termet. Igaz, látnivaló nem nagyon volt benne. Középen négy, állítható magasságú reflektor volt, mindegyik előtt fényszűrő ernyő. A reflektorok lábainál kisebb állványokon fényképező gépek, és kamerák voltak elhelyezve. Csak a fotós, filmes berendezés, bár nem értettem hozzá, testvérek között is jócskán ütötte a milliót forintális értékben.