Anna randevúja

– Szia.
– Szia – nézett fel a padon ülő lány a könyvből, amit addig olvasott. – Már vagy egy órája várok rád – tette hozzá a köszönéshez. Bár a hangjában nem volt semmi számon kérő, az éppen odaért fiú mégis türelmetlenséget érzett ki belőle, bár ezt a közlést tényleg csak ténymegállapításnak szánta a másik.
– Sajnálom. De nem tudtam előbb jönni, mert feltartottak – védekezett András, aki örült, hogy mégis megvárta őt a lány.
– Jól van – csukta be a vékony lány a könyvét, és a keskeny térde fölé csúszott szoknyát megigazítva felállt a padról. Csak fél fejjel volt alacsonyabb a mellette álló nagydarab, testes legénynél, bár igaz, hogy most is magassarkút viselt a formás lábán. A nyitott, élénkpiros ruhából kilátszott a mindkét mellét megemelő melltartó fehér csipkeszéle. A hosszú hollóhajú, vékony derekú, karcsú Anna kellő szépérzékkel elég csinosan és csábítón öltözködött csillogó kék szeméhez és derekáig érő, ébenfekete fényű hajához illőn.
Kéz a kézben a fák alatt, de a parkból kifelé vették az irányt. Mivel ma már estébe hajló délután lett találkozásukra, így most nem a szokásos sétautat járták be beszélgetve, hanem egyenesen a fiú harmadik emeleti, bérelt lakására mentek fel, a közeli, parkra néző háztömbbe.
Anna már többször volt vele fent – estére, éjszakára, mikor hogy, nem is egyszer. Most is ágyba bújnak majd, jól tudták ezt mind a ketten. A lány először úgy három hónapja ment fenn hozzá. Akkor még csak beszélgettek, ismerkedtek egymással. Akkor még alig tavaszodott, sőt, szinte tél volt azon a március eleji szeles napon, jól esett a hideg ellen behúzódni a négy meleg fal közé. Most már május vége van, madárcsiviteléses meleg. Már jól esett a nyitott ablak.
Először csak két-háromnaponta találkozgattak, és hol itt, hol ott töltötték el együtt az időt: általában itt, a lakáshoz közeli parkban sétáltak vagy moziba mentek, és néha bulizni a haverokkal. Anna még tanult, András már dolgozott, és elég pénzre tett szert az önálló életre.
A találkozások húsvét után határozottabban sűrűbbek lettek. A lány azóta már néhány ruhát is átvitt hozzá, bár még nem volt köztük igazi összeköltözésről szó. Az egyik szekrényben néhány fiókos rekesz azért lassan megtelt mindenféle női cuccal: főleg fehérnemű: harisnya, bugyi, zokni meg melltartó gyűlt össze benne és egy fehér, meleg, puha plüssköntös is, a hozzá tartozó meleg plüsspapuccsal. A frissen fürdött pucér bőrön ez is jól esett.