Szomszéd zöldje mindig kertebb - Status Quo

Mielőtt belekezdenék a történetbe tisztázzunk egy s más dolgot. Régen írtam már nektek, ezért elmondanám gyorsan hogy mi is történt velem az elmúlt szűk nyolc évben, előzményeket az előző történeteimben olvashatjátok, előre is elnézést a felvezetés nem lesz túl rövid. Hát egyrészről túl sok minden nem történt, Krisztával végül is nem házasodtunk össze, nem azért mert nem szerettem, hanem mert sosem tartottuk fontosnak, szerelmünknek viszont volt gyümölcse, hiszen megszületett Nóri lányom és András fiam, két év különbséggel, ezért nagyobb házba költöztünk, és amennyire lehet boldogok voltunk.
Sajnos azonban eljött 2012 kora tavasza, mikor is Kriszta egy tragikus autó balesetben meghalt.
Nem tudok többet írni róla, két éve volt mégis a mai napig fáj az emlék. Kriszta több volt nekem mint szerelem, barát volt és lelki társ, a halála borzalmas űrt hagyott bennem. Ha nem lettek volna gyerekek összeroppanok, de mivel ők ott voltak és Krisztából már csak ők maradtak nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. Minden éjszaka magányomban szépen lassan összeomlottam, hogy aztán reggel újra épülve legyek apuka és munkatárs, legalábbis kifelé ezt mutattam. Nagyon sokat segített a család a barátok, a szomszédok, a kollégák nem is tudok elég hálás lenni nekik ezekért a hetekért, hónapokért. A fájdalom, a veszteség érzése lassan eltompult. Soha nem szűnik meg, ezt tudom most is kelek arra éjjelente hogy Krisztát hallom álmomban és megkönnyezem a hiányát, de már nem fáj. A gyerekekkel imádjuk egymást, hármunk kapcsolata nem is lehetne szorosabb, Andris mivel két éves volt mikor a tragédia történt, nem is nagyon emlékszik anyukájára Nóri pedig egy pillanat alatt felnőtt azon a borús éjszakán, és kvázi pót-anyukája Andrisnak. Mindemellett persze gyerek és kislány, sok baráttal.
Ezért és csak ezért pszichológushoz nem mentem el, annyian támogattak, és annyi szeretetet kaptam a családtól és a barátoktól, hogy nem volt rá szükség.
Agglegény lettem ismét ez egyáltalán nem volt az ínyemre. Itt vagyok 40 évesen jól szituáltan két gyerek apjaként, a páromat, Krisztát akartam inkább, mint a "hús " kerülni ismét. De nagyon úgy tűnt, hogy nem is nagyon kell ezt meglépnem. A munkahelyemen nyílt titok volt, hogy elvesztettem a szerelmem, és úgy tűnt a nőknek ez tetszik. Nagyjából egy évvel a temetés után kezdődött minden, és minden egyszerre.