Kalandos napok 5. rész - Most Te mesélj!

– Na, ne csigázz! Biztos vagyok benne, hogy lenne mit mesélned...
– Hát, nem tagadom: megéltem már ezt-azt – nevetett Anett. – De menjünk ki a medence mellé, kisütött a nap! Tartanom kell a színem, nem szeretnék "kifakulni"!
– Oké, de vigyünk inni is valamit! Teljesen ki vagyok száradva...
– Nem csodálom! Van a hűtőben mindenféle lötty, válassz valami kedvedre valót! Én jeges teát kérek – saját készítésű, kis megbolondítva – kacsintott rám huncutul, s köntösét összehúzva kisuhant a konyhából.
A hűtő tényleg tele volt, de annyira megkívántam a jeges teát, hogy nem is nagyon keresgéltem tovább. A pult feletti szekrényből kivettem két poharat, rengeteg jégkockát zsúfoltam beléjük, s a kancsóval együtt egy tálcára tettem kis "elsősegélycsomagunkat". Kinéztem, valóban gyönyörűen sütött a nap.
– Nagyszerű – szólalt meg mögöttem Anett – akkor birtokba is veszem a medencét! Nem is hallottam, ahogy visszajött. Átöltözött: a már sokat csodált sárga fürdőrucijának tangája és egy lezser póló volt rajta mindössze, vállára hanyagul egy puhának tűnő törölközőt dobott. – Öltözz át Te is, addig kiviszem a tálcát, és kinyitok két napozóágyat!
Nem kellett nagyon nógatnia, felszaladtam az emeletre, s a számomra "kiutalt vendégszobában" ledobtam a derekamra csavart törölközőt, s felvettem a fürdőnadrágom. Törölközővel a kezemben megindultam a kertbe a medencéhez – Anett épp a napozóágyakat fordította irányba. A két ágy között egy kisebb rattan-asztalka állt, mellette napernyő. A jeges italok hívogatóan vártak, Anett hajladozó alakjának látványa pedig lenyűgöző volt!
– Kinyitottam a napernyőt, de inkább csak az italok miatt. Nekünk nem kell az árnyékban fagyoskodni!
– Ugyan, szerintem árnyékban is van vagy harminc fok. De szívesebben vagyok én is a napon – amíg szét nem sülök! Tényleg: a többiek? A kocsit se láttam.
– Kettesben vagyunk: Kinga felvitte Nikit egy csoporttársnőjéhez Pestre, aztán visszafele beugranak Nórához pár cuccért. Délután jönnek valamikor, Niki meg majd csak pár nap múlva. Te meddig tudsz maradni?
– Semmi programom, jövő vasárnapig terveztem lenn maradni.
– Akkor nincs vita: velünk nyaralsz. Hacsak nincs ellenedre!
– Nos... Szerinted?
– Azt hiszem, jól érzed magad Te itt – felelte kacéran, majd mellkasomra tette tenyerét, s lassan lefelé csúsztatva egészen fürdőgatyámig simított, s finoman megmarkolta a farkamat.