Hatodik élményem

A szobámban ébredtem fel. Miután, úgy ahogy sikerült megszabadulnom a testemet borító akármitől magamra ráncigáltam a sortomat és egy trikót. Házunk kihaltnak tűnt, mint abban a filmben ahol egyik pillanatról a másikra eltűnnek az emberek. A parkoló is üresen ásítozott, ha voltak is vendégeink már elmentek. Egyedül maradtam? A konyhába benyomtam a maradék pizzánkat a mikróba és megvacsoráztam – legalábbis a falióra szerint. Valamikor éjjel jöttek haza. Mindhárman voltak, de legjobban anyám volt kiütve. Alig tudott feljönni a lépcsőkön. Cipőjét a kocsiba felejthette, mert mezítláb volt, miniruhája felcsúszott és igazából már semmit sem takart. Fanni támogatta, de ő sem volt sokkal jobb állapotban. Egyre csak az hajtogatta, hogy nem bírom tovább, nem bírom tovább majd megállt a terasz közepén és elkezdett . Anyám annyira röhögött rajta, hogy elcsúszott előtte és a földön kötött ki.
– Esik az eső – ordította – Milyen fincsi, meleg, sárga eső. Óvatosan négykézlábra állt és megpróbál hozzáférni Fanni puncijához, de annyira imbolygott, hogy nem igazán találta el, megelégedett tehát a combja simogatásával. – Még Fannika, kérek még! – kiáltozta – Olyan fincsi volt, pisáld le a te kis ribancodat! Nem mozogj már annyit, tisztára akarom nyalni a picsádat.
Még szerencse, hogy senki nem jár az utcán, gondoltam. Leszaladtam, hogy ajtót nyissak nekik, mert biztos voltam, hogy ebben az állapotban a kulcslyuk megtalálása Mars expedíciószerű vállalkozás lenne számukra. Közben Helga is megérkezett, együttesen felemelték anyámat. Félreálltam és ők betámolyogtak az előszobába. Sok fura szagot éreztem már, de az, amit ők áraszottak mindent fölülmúlt. A drága , a méregdrága parfüm keveredett az izzadtság, punci és illatával és együtt egy olyan különleges "bukét" alkottak, mely mindent elmondott arról, hogy mivel ütötték agyon az uncsi kedd délutánt.
Ahogy meglátott, Helga eleresztette barátnőit:
– Annyira örülök, hogy megvártál minket – búgta, majd átölelt.