Barátok közt 3. rész: Danika és Claudia

– Csókolom, Dani vagyok!
– Szervusz Danikám, gyere be. – nyitott ajtót Claudia.
– Apu mondta, hogy keresni tetszett, hogy valamit segíteni kell.
– Igen Danikám, tudod, amióta nincs Ákos, néhány dolgot egyszerűen nem tudok megcsinálni. De te olyan rendes gyerek vagy, hogy eljöttél segíteni...
– Ugyan, ez természetes. Csak tessék mondani, hogy mit kell csinálni, és én szívesen segítek.
– Tulajdonképpen most nincs is mit segíteni igazán, azt hiszem, hogy csak beszélgetni szerettem volna valakivel. Gyere, ülj le egy kicsit, és beszélgessünk. Tessék, egyél egy kis süteményt.
– Köszönöm. Miről szeretne beszélgetni Claudia néni?
– Ó hagyd a nénizést, szólíts csak Claudiának, és tegezzél nyugodtan, ettől majd nem érzem magam olyan öregnek.
– Köszönöm, de egyáltalán nem tetszik öregnek... vagyis nem vagy öreg egyáltalán, Claudia. Szerintem nagyon jól nézel ki.
– Ó köszönöm, Danikám, de nem kell udvariaskodni! Mondd csak ki nyugodtan, amit gondolsz.
– De tényleg! A suliban is több fiú mondta az évnyitón, hogy milyen jól tetszik... vagyis milyen jól nézel ki, jobban, mint az osztályba járó lányok.
– Á nem is hiszem el. És te mit gondolsz?
– Hát szerintem is nagyon jól nézel ki. – nézett végig Dani a merész ruhában lévő Claudián.
– És jól meg is kefélnélek – tette hozzá gondolatban.
– Tegnap vettem egy új ruhát, de nem tudom, hogyan áll. Segítenél eldönteni? – kérdezte Claudia.
– Persze, szívesen segítek – mondta Dani – remélem, hogy átlátszó lesz – gondolta hozzá.
– Kimegyek átöltözni, addig tölts magadnak és nekem valami italt – intett a bárpult felé Claudia, kifelé menet.
– Király! – mondta Danika, és gyorsan felmérte az . Amióta egyszer lefeküdt Tildával, és kölcsönösen elvették egymás szüzességét, most először érezte magát felnőttnek. Bár az nem sikerült túl jól, mivel Tilda végül is kézzel segített rajta, de mindegy. Töltött valamelyik italból két pohárral, és az egyiket meg is kóstolta.
– Ez elég jó – mondta félhangosan, miután fél pohárral lecsúsztatott a torkán. Újratöltötte a poharat, és visszament a fotelhez.
– Gyere segíteni légyszíves! – hallotta Claudia hangját a másik szobából.
– Hoppá, most megduglak, kisanyám – mondta magában.
– Máris megyek! – szólt vissza, és a poharakat a kezében egyensúlyozva elindult kifelé.