Húgom és én

Gyerekkoromban vidéken éltünk egy alföldi faluban. Nem lakhatott ott ezernél több ember, de talán annyi sem. Két út vezetett be a faluba, az egyik a puszta, a másik a falu melletti domb felől. Mindkettő a főtérbe torkollott, illetve innen nyíltak a kisebb utcák is. A falu keleti részét befedő erdőben egy kis patak csörgedezett, bár alig lehetett fél méter mély.
A dombon állt a templom, ahonnan remek kilátás nyílt a környező vidékre. Általánosan két részre volt bontva a falu: a nagyobb részt kitevő régi, és a kisebb részben lévő új területre. Még az előbbiben régi, tornácos, általában egy emeletes házak álltak, addig az utóbbiban újabb, többemeletes kertesházak emelkedtek, illetve itt voltak a fontosabb épületek is, például az iskola. Tanítás negyedik osztályig volt, utána a gyerekek a legközelebbi nagyobb városba jártak, bár ez igencsak messze volt.
Mi a falu egyik új házában éltünk. Apukám a városba járt dolgozni, míg anyukám otthon vigyázott ránk, illetve ruhákat készített, hogy némi extra bevételre tegyen szert. A ház igazán takaros, kétemelete volt, nagy kerttel. Az előszobában rögötn balra a konyha, jobbra a nappali nyílt, előbbiből egy kis kamrába, másikból pedig a padlásra vezető lépcsőhöz lehetett tovább menni. Tovább a folyosón balra a szüleim hálószobája, jobbra a fürdőszoba volt. A ház legvégében volt egy kijárat a hátsó udvarra, illetve itt volt az én szobám, meg a húgomé, Bertáé.
Berta egyébként a történetem kezdetén éppen 12 éves volt, közel a 13 – hoz. Magasabb volt a legtöbb lánynál, illetve igen karcsú is. Keble és feneke szépen gömbölyödött a ruhája alatt, szépségét pedig csak fokozta hosszú, sötétbarna hajzuhataga és kék szemei. Népszerű volt a lányok és a fiúk körében is, nem egy fiú barátja érdeklődött már utána nálam, bár őket rendre elhajtottam.
Rólam ezzel szemben nem lehetett azt mondani, hogy népszerű vagy feltűnő lennék. 14 éves koromhoz képest nagyon magas voltam, ehhez képest pedig elég vékony is. Rövid barna hajam és ugyanilyen színű szemem állítólag egész jó összhatást adott. Ennek ellenére a lányok nem kerülgettek, legtöbben csak barátnak tartottak.
Emiatt nagyon értékeltem, hogy Berta olyan sok időt tölt velem, és egyre jobban egy szép lányként, semmint testvérként tekintettem rá.