E&M 1. rész - Szombat hajnal...

Egy szeptember reggel Milán arra ébredt, hogy borzalmas izomláz van a combjában az előző esti ágyjelenet miatt. Remegő lábakkal állt fel, hogy kimenjen a dolgát végezni. Amennyire csak tudott, csendben kiosont a wc – re, majd a konyhába. Néma hisztivel fogadta, hogy nem maradt kávé, így kénytelen lesz főzni. A konyhában üldögélve, várva, hogy elkészüljön a nap indításához elengedhetetlen forró fekete, lassan hömpölyögtek a gondolatok a fejében. Emesével három napja voltak együtt, bár már lassan egy éve ismerték egymást. Ez volt az első együtt töltött éjszakájuk, ami egész tűrhetőre sikerült és mivel előre megbeszélték, hogy az egész hétvégét egymás karjaiban és lábai közt töltik, jó előre bevásároltak, hogy hétvégén mással ne kelljen foglalkozniuk. Fülének annyira kedves sistergéssel lefőtt a kávé, öntött magának egy csészével, majd rágyújtott. A szobából mocorgás és ásítás hangjai szűrődtek ki. Elnyomta a cigarettáját mikor végzett, töltött még egy csésze kávét, elővett egy tálcát majd a szobába vitte. Emese már ébredezett mikor beért. Letette a tálcát a kis asztalra és az ablakhoz lépett, hogy felhúzza a redőnyöket.
– Neee! – mondta a lány elnyúló hangon. – Megvakulok.
– Csak egy kicsit húzom fel, hogy ne essek hasra a sötétben. – mosolyodott el Milán. – Ott a kávéd, ki fog hűlni.
– Nem baj. Mióta vagy fent?
– Épp csak kávét főztem meg elszívtam egy cigit.
– Kár! – mondta Emese. – Szerettelek volna én ébreszteni! – majd nyújtózott egy nagyot.
Milán leült az ágy szélére a lány mellé és megsimogatta az arcát.
– Így lemaradtál róla, hogy furulyaszóra ébredj. – a lány felült az ágyban, a takaró lecsúszott róla, így láthatóvá váltak fedetlen mellei.
– Lesz még rá alkalom. – mondta Milán és újra megcsodálta barátnője nem túl nagy, de annál formásabb kebleit.
– Jó, de én most akartam. Á! Mindegy. – azzal nyomott egy puszit a fiú szájára, majd feltérdelt és az ölébe hajolt. Nem volt nehéz feladat a boxer alsóból elővarázsolnia a még lógó szerszámot, úgy ahogy volt a szájába vette.
– Mmm... – szemeit lehunyva, elégedettséggel nyugtázta a hús ízét és, hogy az lassan kitölti a száját. Mikor már teljesen harcra kész állapotban volt a fiú, hangos cuppanással vette ki a szájából. – Állj fel!