Avagy a medencén túl 2. rész

Fanny és Hans megbeszélték, hogy nem kötik a többiek orrára az afférjukat, de azért nem tesznek úgy, mintha mi sem történt volna, sőt... az eset sürgős ismétlést kíván, lehetőleg olyan alkalommal, amikor nincs korlátozva az idő. Mondjuk szombat este. Ám szombaton, még mindezek előtt más program is akadt. Végre volt ideje a kis csapatnak, hogy kitombolja magát nyílt vízen is. Nyár, nap, és az óceán, más se kellett hozzá. Egy laza kocogás után úsztak egy jó órát, aztán tettek egy rövid túrát egy csak gyalog, és szikla felől közelíthető partszakaszra, bízva abban, hogy a strandolók nyüzsgésétől mentesen élvezhetik a délutánt. Meleg volt, de nem túl nagy forróság, ideális idő egy kis lustálkodásra. Rajtuk kívül senki nem volt azon a keskeny homoksávon, ahová egy kis sziklamászás után értek, így lustán elnyúltak a homokos parton. Nem sokkal később Chris egy könyvvel félrevonult, Stefan pedig elővette a fényképezőgépét, ami nélkül egy tapodtat sem tett, és a fodrozódó hullámok fölött köröző sirályokat próbálta lencsevégre kapni.
Fanny és Hans egymás mellett heverésztek, olykor végigsimították a másik testét, s közben mindkettőjük fejében buja gondolatok cikáztak. A masszázsszobában történt élmények, és az aznapi éjszaka várakozása. Fanny apró türkiz bikinit viselt, ami valószínűleg akkor sem hatott volna kihívóbban, ha leveszi magáról. A férfi elmélyülten tanulmányozta a teste vonalait, majd kezébe vette a naptejes flakont, kioldotta a bikini pántját és élvezettel kenegetni kezdte a hátát. Fanny felsóhajtott, és élvezte a kényeztetést. A szeme sarkából mozgást észlelt, felnézett, és látta, hogy Stefan lelkesen kattintgatja a masináját, ám témát váltott... a fotó róluk készült.
– Ugye nem baj? – kérdezte a lebukott lesifotós vigyorogva. – láttalak már benneteket sokkal bizalmasabb helyzetben is... és őszintén bevallom nagyon tetszett a látvány. Vétek lenne nem megörökíteni.
Erre a lány felugrott a plédről, villámgyorsan visszakötözve az apró bikinifelsőt, és szikrázó szemekkel nézett a szélesen mosolygó Stefan felé.
– Ezzel mit akarsz mondani? Hogyhogy láttál minket bizalmasabb helyzetben?!
– Hát... a minap nem tudtuk elképzelni, hogy miért nem akartok velünk vacsorázni.