Ági

Ági lassan kinyitotta a szemét. Nem tudta hol van a hely teljesen ismeretlen volt számára. Próbált jobban körbenézni de ekkor vette észre, hogy ki van kötözve. Egy rozoga vaságyon feküdt végtagjai az ágy lábához kötözve kifeszített állapotban voltak. Próbált szabadulni rángatta köteleit, de csak annyit ért el, hogy kötelei még jobban belevágtak a húsába. Próbált visszaemlékezni miként kerülhetett ide, de nem emlékezett semmire. Jött ki a munkahelyéről megállt mellette egy autó valamit az arcába fújtak és vége, itt ébredt fel. Egyszer csak nyílik az ajtó. Két férfi jött be rajta. Ismerősnek tűnik az egyik. Hiszen ez Zsolt a munkatársa. Végre megmenekülhetek gondolta Ági! A két férfi megállt az ágy végénél és csak nézték Ágit. Rendben – szolalt meg az ismeretlen és egy borítékot adott át Zsoltnak. Zsolt kaján vigyorral a száján átvette a borítékot és távozott a szobából. Ági a meglepetéstől eddig megszólalni sem bírt, de most a félelem meghozta a szavát.

– Mit akarnak tőlem? Kérdezte Ági

– Nos – szolt az ismeretlen – nagyon figyelj arra, amit most elmondok, mert nem ismétlem többször el.

– Mint láthattad Zsolt az előbb eladott nekem téged. Mivel beszámolt róla hogy teljesen egyedül élsz nincs se, férjed se barátod a szüleiddel sem tartod a kapcsolatot ezért esett rád a választásunk. Téged senki sem fog keresni. A munkahelyeden majd Zsolt közli, hogy meghatározatlan időre betegállományba vonulsz.

– Tehát mint már említettem megvettelek ezért mostantól az én tulajdonom vagy, én rendelkezek veled.

– Mindent, amit mondok szentírásnak, kell tekintened és gondolkodás nélkül teljesítened kell.

Amíg nálam tartózkodsz, ne aggódj unatkozni nem fogsz mindig lesz valami elfoglaltságod.

Szökésre ne is gondolj, de hogy ezt az eshetőséget teljesen kizárjuk elviszlek egy olyan helyre, ahonnan biztos nem tudsz szabadulni. E szavak hallatán, Ágin tájfunként söpört végig a kétségbeesés. Eladták, és most rabszolgaként tartják fogva.

– De előbb szemügyre szeretném venni mit is vettem – erre megrázott egy kis csengőt és két hatalmas termetű férfi lépett be az ajtón. Ez a két úriember azért van itt, ha esetleg elfelejtenél engedelmeskedni a parancsaimnak, akkor majd ők emlékeztetnek rá, hogy te csak egy rabszolga vagy mostantól.