Nikki - a medencében

– Mély lélegzetet veszek, mert az őszinteség soha nem olyan könnyű, mint amilyennek lennie kellene. – Az igazság az, hogy méltánytalannak tűnik, Én mindent megosztottam veled, te pedig még mindig egy csomó mindent szorosan elzársz.
– Nikki...
– Nem – szakítom félbe. – Ez nem követelőzés, és nem is vádaskodás.
Hanem bocsánatkérés. Mert én szabad akaratomból döntöttem úgy, hogy elmondom neked, nem méltányos, ha ingerlékeny vagyok, csak mert te nem így döntöttél. Csak mert a kútba ugrom, nem kell neked is utánam ugranod.
– Az igaz – bólogat, és halvány mosoly ül ki arcára. – Bár most, hogy belegondolok, mi mindent csinálhatnánk együtt egy kútban. kedvem támad kipróbálni. Felvehetnénk a repertoárunkba.
Fejemet félredöntve fintorgok.
– Komolyan beszélek.
– Tudom, persze – mondja. – Köszönöm – teszi hozzá kis szünet után.
Ránézek, erre a férfira, aki egész birodalmat irányít. De most a hatalom, a hírnév és a pénz nem jelent semmit. Csak egy férfi ő is. Az én pasim És e pillanatban muszáj elkönyvelnem magamban a tényt, amelyet oly sokáig nem mondtam ki és nem bocsátottam vizsgálatra önmagam előtt sem: kezdek beleszeretni Damien Starkba.
Nem ijeszt meg a gondolat. Ellenkezőleg, mosolyt csal az arcomra.
Ő is visszavigyorog, és ujjheggyel megcirógatja az alsó ajkam. Kinyitom a szám, és bekapom az ujját, puha bőrén érzem a klórt.
– Mire gondolsz?
– Rád – ismerem be. – Mindig csak rád. És te?
– De mégis pontosan mit gondolsz?
Szélesebben mosolygok.
– Csukja be a szemét, Mr. Stark, és majd megmutatom.
Felvonja a szemöldökét, de engedelmeskedik, én meg közelebb lépek, aztán megcirógatom víztől síkos mellkasát.
– Szeretkezni fogok veled, Damien. – Annyira tele vagyok érzelmekkel, hogy alig férnek el a szavak a torkomban. – Elterelem a figyelmedet mindenről, ami nyomaszt téged. Ráadásul sokkal hatékonyabban, mint az úszás.
Késő van – elmúlt három óra –, és fáradt vagyok. Kicsit ki is dörzsölt, de nem számít, mert szükségem van erre a Damiennel közösen töltöttpillanatra.
Most mellette kell lennem, simogatni, megnyugtatni.
Szükségem van rá – és elkeseredetten remélem, hogy neki is rám. Puha csókot nyomok a halántékára, aztán lefelé haladva végigcsókolom a nyakát, majd a mellkasát.