Tinik a filmen

IDŐPONT: NAPKÖZBEN
HELYSZÍN: HANNAH HÁLÓSZOBÁJA

HANNAH: Nem akarom, hogy visszamenj Japánba, Miko. Nem tudom, hogy bírnám ki nélküled.

Miko leteszi a tankönyvét és felül az ágyra.

MIKO: Nem akarok menni, Hannah. Azt hiszem... én... szeretlek.

MIKO és HANNAH csókolóznak. Először habozva, majd növekvő szenvedéllyel.

JELENET VÉGE


– Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!
A két iskolai egyenruhába öltözött lány szétrebbent a kényelmetlen csókból.
– Mégis mi van a forgatókönyvben? – Todd a papírköteget lóbálta a kezében. Amikor nem kapott a választ, felolvasta: – Miko és Hannah csókolóznak növekvő szenvedéllyel. Szenvedéllyel. Ezen van a hangsúly. Szenvedélyt akarok látni, nem csak valami elcseszett szájrapuszit. – Elfordult a két lánytól és letelepedett egy kanapéra a sarokban. – Ez az a pillanat, ahol fordul a film. Kész az érzelmi trauma, az elválás, barátság, bizalom, miegymás. Elszakítanak titeket egymástól, és már nincs több dobásotok. És ekkor, ti, srácok, együtt töltötök egy szenvedélyes éjszakát. Szexszel, vili? Nos, legalábbis erre utalunk. Itt ez a csók, ez a SZENVEDÉLYES csók, aztán a fények kihunynak és jön a következő jelenet a reptéren. Elvégre nem pornót csinálunk nyögésekkel meg miegymással, csak... tudjátok. A srácok szexet akarnak a képernyőkre, mi pedig megadjuk nekik, remélve, hogy a cenzorok másfelé néznek. Szóval, szexinek kell lennetek. Menni fog, nemde? Ugye nem kell elismételnem?
Ellie és Kai félénken egymásra pillantottak.
– Persze. Menni fog – jelentette ki Kai. – De egy kicsit nehéz lesz így...
– Hosszú volt a nap – vágott közbe Ellie. – Nem tudom, Kai hogy van vele, de én kifáradtam.
Todd elfintorodott.
– Igazatok lehet. Na jó, ide figyeljetek! Mára befejezzük. Kaptok egy kis időt, hogy átbeszéljétek, hogy csalogassátok elő ezt a szenvedélyt, hogy reggel folytathassuk és végre végezhessünk ezzel a jelenettel.
Azzal Todd felállt és a stáb felé fordult.
– Oké, mindenki! Mára végeztünk. Becky! Veled meg kell még beszélnünk a holnapi menetrendet.
Azzal kivonultak a stúdióból, egyedül hagyva Ellie-t és Kai-t a tinédzser szoba díszletében az iskolai egyenruhájukban. A fények lassan kihunytak, Ellie pedig felkapcsolta az éjjeliszekrényre állított olvasólámpát.
– El sem hiszem. Nekem is ilyen szobám volt, amikor tizenöt voltam.
– Nekem is – válaszolta Kai. – Mint kb. minden amerikai kislánynak.