Laura története 87. fejezet

Két nappal később Laura belefutott Sholandrába a munkahelyükön. Nézték egymást anélkül, hogy megszólaltak volna. Az érzelmi fájdalom kézzelfogható volt, és Laura örült, hogy senki sem volt közel hozzájuk.
– Én... – Kezdte Laura.
– Ne mondj semmit. – Válaszolt Sholandra. Arca olyan sok szomorúságot tükrözött, hogy Laura attól tartott sírni fog. Laura is úgy érezte.
– Szeretnék mondani valamit. – Szólt Laura.
– Túlságosan fájna. – Suttogta Sholandra.
– Nem akarlak bántani. Szeretnélek... szeretni.
Sholandra szemei tüzesen csillogtak.
– Úgy érted meg akarsz dugni.
A "dugás" szót visszafojtott lélegzettel mondta, mintha egyfajta visszataszító káromkodás lenne, mocskos és perverz.
Laura arca láthatóan megrándult.
Óh istenem! – Gondolta, ahogy szemei megteltek könnyekkel.
Mindketten tudták Laura nem tudja ezt letagadni. Azt is tudták mindketten, hogy mit értett ezalatt.

– Én... nem akartalak... zavarni téged. – Mondta félrenézve, hogy visszatartsa a könnyeit, majd gyorsan elsétált.

Alig tudta végigdolgozni a napot. A gyomra kavargott, szemei égtek, fejében a sokk és a szomorúság zakatolt. Bárcsak ne kellett volna újra látnom őt. Eszébe jutott amikor megmentette Sholandrát a támadás közepén, amikor a motorháztetőn ostromolta az .

De a nap végén az autójával odavezetett, ahol tudta Sholandra parkol a garázsban és várta a piros sportkocsit. Tíz percig várt mire Sholandra feltűnt.
– Mit csinálsz itt?
– Én... ne-nem tudom. – Dadogott Laura. Látnom kellett téged úgy hiszem.
Sholandra nem szólt semmit. Laurát nézte mereven, sötét szemei opálosan csillogtak, érzéki szája ez egyszer kifejezéstelen volt. Laura is mereven bámult rá. A szemeiken keresztül beszéltek. Végül Sholandra a kocsija felé bólintott.
– Akarsz menni kocsikázni?
Laura nyelt egyet.
– Persze.
Beültek az autóba és Sholandra levezetett a tengerpartra. Gyorsan vezetett. Egyáltalán nem beszéltek, és a lány a rádiót sem kapcsolta be. Az egyetlen hang ami hallható volt az autó motorja és a szél volt.
Hamarosan besötétedett, de Sholandra vezetett tovább. Amikor elérték a Half Moon partot megállította az autót, és vetettek egy pillantást az óceánra.
– Éhes vagy? – Kérdezte Sholandra rövid idő múlva.
– Nem nagyon.