Forgószél...

Hatalmas lendülettel dolgoztam azon a napon. Forró, nyáreleji idő volt én úgy éreztem ma minden jól és flottul sikerül, amibe csak belefogok. A munkahelyemen hatalmas a nyüzsgés, a vendégek élvezték a környezet nyújtotta élményeket, lehetőségeket.
Kollégáim mosolyogva jártak-keltek, a dolgukat végezték, köztük egy sötét hajú, 30 körüli fiú, aki mindig kedvesen udvarolt, ha a nagy rohanásban volt néhány perc erre. Észrevettem, hogy néha rajtam felejti a szemét, ilyenkor mosolyogva nyugtáztam, de hát én 25 évvel előbbre járok az időben, ennek okán a fiam lehetne.
Lassan már a munkaidő vége felé jártunk, amikor a főnök lihegve rohant utánam, kért hogy menjek be a közeli nagyvárosba vásárolni, mert rendkívül illusztris vendégek érkeznek másnap reggel és addigra készen kell lenni mindennel.
– Majd János bevisz a kocsijával, már beszéltem vele – közölte.
Nem örültem, időben akartam hazaérni, a férjemnek megígértem egy esti sétát a forró nap után, de a vendég az vendég.
Lótottunk-futottunk a városban, üzletről üzletre, János készségesen segített, de a nagy forgatagban észrevettem, hogy néha rajtam felejti a kezét, amikor előreenged és nézi a vékony, nyári, kivágott blúzban ringatózó melleimet.
Mit mondjak, jólesett de magamban mosolyogtam ezen a helyes fiún, akinek a szemei csillogtak a fényben.

Kora este volt már, amikor végeztünk és kifelé hajtottunk a városból. A kocsiban kellemes klíma uralkodott, hátradőltem és ellazultam, fáradt voltam kissé.
– János, nagyon szomjas vagyok, igyunk valamit ebben a melegben kiszáradtam.
– Éppen ajánlani akartam – mondta, és lehajtott az egyik közelben lévő vendéglő felé.
A kerthelyiségben a kellemesen hideg ital rendkívül jólesett és akkor egy váratlan fordulattal, János udvarolni kezdett. Dicsérte a szememet, az alakomat, ami még így 50 fölött is kissé molett, de arányos.

Azt megszoktam, hogy a férfiak udvarias és kevésbé udvarias megjegyzéseket tesznek rám, és sokszor látom bennük a vadászt, akik szívesen leterítenék az érett, nemes vadat. Különösen azok a fiatal férfiak, akiket valami ősi ösztön folytán izgatnak az érett, idősebb nők, talán komplexus ez, nem tudom, de tény és tapasztalat.

János is egyre izgatottabb lett, kereste a szavakat, szeme egyre többször tévedt a blúzom kivágására, egyre bátrabb szavak hagyták el a száját.
Gondoltam, hallgatom egy darabig, aztán lehűtöm a fiút.