Homokvihar

Egy haverommal utaztam akkor is. Többször voltunk már együtt külföldön. Kipróbált, egymáshoz toleráns párost alkottunk. Soha nem feküdtünk le egymással, ugyanakkor vigyáztunk a másikra a bécsi, amsterdami szaunákban, bárokban. Mindig megbeszéltük, hogy ki mikor ér haza, ha elválnánk valamilyen " előre nem látható " ok miatt. Épp két hetes nyaralásunk utolsó reggelére ébredtünk, és szomorúan állapítottuk meg, hogy már csak 21 óra van hátra a gép indulásáig. Laci erre azt mondta, hogy őt ugyan nem érdekli, hogy mennyi időnk van, az utolsó napon ki kell menni az óceán partjára, és még egyszer fürödni kell a nagy sós vízben. Mi lehetőleg elfogadjuk a másik kívánságait és most sem vitatkoztam, beindítottam bérelt autónkat, és hamarosan a Riu Palace Hotel parkolójában álltunk meg. Ezt a szállodát tartom a legjobb fekvésű hotelnek egész Gran Canarián. Átballagtunk az elegáns passzázson, le a tengerre és a dűnékre néző teraszig. Ott, ahogy kell átbújtunk a rácson, és megindultunk a " kanalasgémek" vonulási út vonalán. Azt javasoltam, hogy a lehető legrövidebb módon közelítsük meg a meleg strandot. Így tehát meg kellett mászni jó néhány magasabb homokdűnét. Elég korán volt, hűvös volt a homok az élszakai széltől. Amint a legnagyobb dűne takarását elhagytuk, és közeledtünk a tengerhez egyre erősebbnek kezdtem érezni a szelet. Azután mind több homokszemcse csapódott az arcunkba. Bizony nem ígérkezett szép idő. Ez a fajta forró afrikai szél olyan erővel csapja vízszintesen az ember arcába a finom és kevésbé finom szemcséket, hogy valóban szem száj megtelik vele.

– Akkor is fürödni fogok! – Mondta Laci és eltökélten haladtunk a kék csíknak látszó part felé.

Az előttünk magasodó dűne oldalán két fiú kapaszkodott felfelé. Nem volt tanácsos tágra nyílt szemmel nézegetni bárkit is ebben az erős szélben, de nekem feltűnt, hogy az egyik nagyon izmos, szép kerek a feneke a testhez simuló mini sortban. A másik egy kissé vastagabb derekú, bajuszos fiú volt, de ő is sportolhatott régebben, ez azonnal látszott izmos lábán és karján. A két fiú néha vissza-vissza nézett. Laci szeme is villant, és hozzá méltó bölcsességgel megjegezte:

– Valamelyiknek hamarosan meg kell igazítania a cipőjét. Figyelj csak!