Gyönyörteli örökség 9. rész

Reggel Imre arra ébredt, hogy Marika nincs mellette. Sejtette, hogy mi ért tűnt el. Rátört a honvágy. Ilyenkor mindig elvonul, és mikor kiélte magát az otthon felelevenítésében, csak akkor volt érdemes hozzászólni. Ha előbb megzavarták, nyűgös volt egész nap..
Imre felkelt, belebújt egy köntösbe, ami a zuhanyzó ajtaján lógott kívülről, és töltött egy-egy kupica , aztán felment Aliz néni hálószobájába. Jól sejtette, a felesége a szoba teraszán állt, és nézte a futkározó lovakat a kifutóban. Imre kilépett a teraszajtón, és leült a reggelizőasztalhoz. Marika pár pillanat múlva nagyot sóhajtott, és megfordult.
– Tudod, hogy most már otthon is honvágyam lesz, ide – nevetett, és Imre elbűvölve nézte, ahogy a reggeli nap bearanyozza a haját.
– Gyönyörű itt, az biztos. De, ne feledd el, hogy akkor jövünk, amikor akarunk. Gyere, igyál egy kis – nyújtotta felé a poharat Imre. Az asszony mosolyogva fogadta le, és koccintotta oda a férfiéhez a poharát. Ittak, aztán bementek a szobába.
– Mekkora fotel – nézett az egyik sarokban álló monstrumra az asszony.
– Ebben még beönteni is lehet – nevetett Imre, és az asszony háta mögé lépve, előre nyúlva megfogta a melleit.
– Csak nem akarod kipróbálni? – incselkedett az asszony.
– Nem, majd kihagyjuk – nevetett a férfi, és keze az asszony köntöse alá csúszott.
– De. itt nincs beöntős cucc – tettette a nyafogást Marika.
– Ahogy én Aliz nénikédet ismertem, rövid kutatás után találunk valami alkalmas eszközt – mondta Imre, és az ágy mellett álló éjjeliszekrényhez lépett, de nem talált semmit benne. Aztán a ruhásszekrénybe kukkantott be, de még egy incifinci körtefecskendőt sem talált.
– Úgy látszik, a medencéhez van minden eszköz letelepítve – vágott csalódott képet az asszony, aki már ledobta magáról a köntöst, és feltérdelt a fotelba. Már nem akart felkelni, így a fotel körül szemlélődött. A monstrum mellett a falon négy elefántcsontnak kinéző figura volt. Úgy néztek ki, mint a templomok vízköpői, csak hegyes formák nélkül, mind tátott szájjal.
– Azt hiszem, megtaláltam az újabb kéjforrásunkat – mondta izgatottan az asszony. Imre is odalépett, és óvatosan meghúzta az egyik figurát, az azonnal engedett. Ahogy gondolták, hosszú cső bújt elő a falból. Rajta felirat mézes tej. A másikat az asszony húzta ki, azon az állt, hogy víz.
– Ez érdekes lehet – lelkesedett az asszony.