Vaksötét szerelem

Sokáig törtem a fejem, hogy mi tévő legyek... le merjem e írni ezt a történetet nektek!? Hiszen ez nem egy kitalált esemény, ez az én életem... Megpróbálom a lényegtelen dolgokban elferdíteni a valóságot, de a szereplők és a helyzet egyedisége miatt mégis félő, hogy valaki magára, esetleg ránk ismerhet benne. Megkísérlem a leghitelesebben és a tőlem telhető legnagyobb alapossággal elmesélni az élményeinket, amik alapjaiban megváltoztatták az életünket, viszonyainkat egymáshoz és másokhoz. A dialógusok nem biztos, hogy szóról-szóra így hangzottak el, de a lényeg benne van, és a fontos mondatokra még ma is élénken emlékszem.
Úgy él bennem minden részlet, mintha tegnap történt volna. ’90-es évek közepén jártunk. Mobiltelefon még csak elvétve lapult zsebben vagy táskában, és az interneten is csak kevesen barangoltak. Sokaknak még ma is a fülében cseng a betárcsázó faxmodem hangos csipogása. Ezen a nyáron végre szabad voltam! Túl voltam egy sikeresnek mondható érettségin, és feszülten készültem első egyetemista évemre. 18 évesen mit kívánhatna az ember többet, mint egészséget, pénzt, szabadságot és egy odaadó barátnőt... na igen a négyből az első három stimmelt. Bár tizenhat évesen abbahagytam a kajakozást, testem még nem puhult el, jó fizikumommal és 182cm magasságommal nem kellett szégyenkeznem. Apám egy nemzetközi cég tulajdonosa és ügyvezetője, anyám egy multi cég jogásza... szóval anyagilag is mindig szerencsésnek érezhettem magam. Sajnos nem úgy a másik nemmel... velük valahogy soha nem jött össze semmi. A lányokkal valahogy mindig visszahúzódó és félénk voltam. A legkomolyabb élményem egy csók volt, egy sikeresnek mondható szilveszteri házibulin. Szóval nem álltam túl jól a saját vágyaim, és a haverok „eredményeihez” képest sem. Furcsa, hogy amikor az emberről mindenki azt gondolja, hogy kivételesen szerencsés, és hogy meg van mindene... ezt ő maga nem így érzi, mert egy nagyon is fontos dolog... azaz egy nagyon is fontos valaki hiányzik a képből.
A történetem másik főszereplője egy nagyon különleges lány. No nem azért, mert apám üzlettársának leánya. 16 éves volt és az átlagosnál csinosabb... legalábbis szerintem. Bár könnyen lehet, hogy elfogult vagyok.