Exem húga

Nehéz dolog a szakítás. Belül mar, fáj, felőröl. Régi emlékek jönnek elő az ismerős helyeken. Nekem ez már nem az első volt, de mégis mindig megvisel. Fájó szívvel lépek be az ismerős kapualjba. Furcsa érzés becsengetni a volt lakásunkba. Szerencsére csak exem húga van otthon, mivel volt párom külföldön piheni ki a szakításunk fáradalmait. Lili nyit ajtót. Nem hazudtolja meg magát. Még mindig kihívóan öltőzik. Csak tizenkilenc, de mellei majd szétfeszítik topját. Rövidnadrágja éppen hogy takarja formás hátsóját. Hosszú, barna hajába beletúrva köszönt.
– Szia! Hogy vagy? Már vártalak. A maradék cuccod nővérem összepakolta. Azért nézz körül, hogy valami kimaradt e.
– Szia! Megvagyok. – hangzott a rutinból belőtt válasz.
Körbenéztem az ismerős helyen és megkezdtem a maradék cuccom utáni kutatást. Közben beszédbe elegyedtem Lilivel. Nőies teste pajzán gondolatokat kezdett bennem ébresztgetni, de próbáltam elnyomni magamban. Végtére mégiscsak Ildi testvére és nemrég szakítottunk. Beszélgetésünk során több témát érintettünk és kezdtünk egy hullámhosszra kerülni. Előtte nem igazán tudtunk sokat beszélni volt párom testvéri féltékenysége miatt. Hamarosan kezdtünk kényesebb témákat feszegetni. Feljött a múlt, a közös emlékek, élmények. Látta, hogy fáj nekem, ezért egyre többször érintett meg. Először csak baráti paskolás, vállveregetés, majd apró baráti simogatások. Végül részletezte, hogy mi hiányzik neki a legjobban :
– Tudod, amikor együtt voltál tesómmal, akkor esténként sok minden áthallatszott. Ilyenkor én elkezdtem képzelődni és a többit biztos kitalálod.
– Szerintem igen – mosolyodtam el.
– Sajnos a korombeli fiúk többsége nem jó partner. Irigykedtem is tesómra, hogy milyen szerencsés srácot talált, akivel nem csak gyors akciók vannak.
– Hamarosan te is megtalálod. Gondolom sorban állnak érted – viszonoztam bókját.
– A mennyiséggel nincs gond, csak tudod a minőség.
– Hát igen. De ne aggódj el fog jönni – próbáltam vigasztalni.
– Tudod sokszor rád is szoktam gondolni, amikor magamnak.. hát izé – mondta elcsuklott hangon.
– Tényleg? Néha a képzelet valósággá is szokott válni – nevettem el magam és finoman végighúztam kezem formás combján.