Az új lakás 3. rész

Két nap múlva, a reggeli vonattal megérkezet a bank vezérigazgatója. Nekem unokabátyám és mentorom.

Jánost küldtem ki az állomásra, hogy addig a fiókban eligazíthassam a hölgyeket.
Tudtam, hogy nincs mitől félnem, de az ördög nem alszik!

Tegnap este, hagytam a három nőstény ördögöt pihenni, nem mentem fel hozzájuk, azzal az indokkal, hogy készülök a látogatásra és sok a munkám. Az igazság az, hogy kímélni akartam a lányokat, de rám is rám fért egy kis pihenő. Azt beszéltük meg, hogy este lejönnek a vacsorához – a vezér természetesen nálam lakott a látogatásai alatt, erre szolgált a nagy lakás – hiszen mégis csak kellemesebb hölgyek társaságában étkezni.

Meg jött az autó! Kimentem a Bankfiók elé a fogadására. Bátyám szinte teljesen kopasz, erősen pocakos, tömzsi kis ember volt. A szeme ravaszul csillogott és csak úgy áradt belőle az élet. Jól szabott öltönyében maga volt a bankárok kiköpött mintapéldánya. Ápolt, jól szituált, de zsivány tekintetű úriember. Ahogy kiszállt a kocsiból megtelt vele a pici tér.

– Szervusz Ecsém – veregetett hátba Lajos bátyám – remélem jól vagy és a Kovácsnétól sem hallok rád panaszt – kedélyeskedett.
– Üdvözlöm Lajos Bátyám, fáradjon be, már nagyon vártuk érkezését.
– Csak semmi magázás ecsém, ha már egyszer igaztó vagy, kijár neked a pertu!
– Megtisztelsz Lajos bátyám – rebegtem meghatottan a nagy ember jó indulatától – kérlek, fáradj be. A hölgyek már nagyon izgatottak.

Égész délelőtt az irodámban ültünk, egyik kávét a másik után fogyasztva, sorra rendeltem színünk elé az alkalmazottakat, akik remegő lábbal, a hónuk alatt a munkájukhoz tartózó dossziékkal számoltak be a fiók tevékenységéről. Mire dél lett Én már teljesen ki voltam, de Lajos bátyám elemében volt. Jánost elszalajtotta a lacipecsenyéért, amit csak úgy gyorsan bekapkodtunk. Falatozás közben egyszer csak megszólal Lajos.

– Ecsém! Mi van az emeleti lakókkal? Megismerkedtél már velük?
– Ő... persze. Az öreg hölgy hivatott épp tegnap, hogy a segítségemet kérje.
– Mit akart az a perszóna?
– Ááá, semmiség! Jánost kérte el, hogy hordja fel a téli tüzelő egy részét, meg Jutkát szeretné időnként igénybe venni, hogy vásároljon be neki.
– Aha! A sárkány! Mindig ezt csinálja, először csak egy kis szívesség aztán már Te tartod el. Vigyázz vele Sanyikám, gonosz egy nőszemély az!

Zavartan mosolyogtam, és bólogattam.