A VIII. kerületben

Ezen a héten a dolgaim nem a kedvem szerint alakultak. Egy szerződéskötés miatt Budapestre kellett elugranom a főnököm nyomatékos kérésére (egyáltalán nem kedvem szerint), ami nem tett boldoggá, mivel egyáltalán nem vagyok egy szívesen utazgató fajta. Mindezek mellé – ráadásként – a VIII. kerületben találtam magam, eltévedve, nyomomban 3 spanyolosan kinéző fickóval, akik már egy ideje követtek engem. Éreztem, ahogy egyre jobban nő a feszültség bennem. Hogyan fogok kimászni ebből a helyzetből?

De hadd kezdjem az elején! János (a főnököm) azt javasolta, hogy az eladásaink csökkenő tendenciáját megállíthatnánk, ha valaki felutazna a fővárosba, megfigyelné az ottani divat alakulását és hozna magával néhány új vonalú ruhát. Rám esett a választása. Nem volt apelláta, mivel nagyon demokratikusan megszavaztatta a többiekkel, akik természetesen készséggel értettek vele egyet.

A vonatom a menetrend szerint egy óra múlva indult (szerencsére mindig volt egy készre csomagolt bőröndöm az ilyen eshetőségekre), így nem sokat gondolkozhattam, hanem indulnom is kellett már az állomásra. Ez még egy jó kis kiruccanás is lehetett volna, de ami ez után következett...

Olyan pechem volt a forgalommal – dugóba kerültem – és így 10 perccel lekéstem a vonat indulását. A menetrend szerint egy jó órát kellett várakoznom. Hazamenni már nem lett volna értelme, inkább beszereztem egy jó könyvet. Mondanom sem kell, hogy a legcélszerűbb az volt, ha ott az állomáson várakozom, mert így legalább a kedvenc szórakozásommal tölthettem addig is az időmet, – olvastam. Közben azonban elromlott az idő és iszonyú vihar kerekedett miután már elindultunk. Rettenetes egy vihar volt. Egészen besötétedett a kora délutáni időpont ellenére – és ez nyomasztólag hatott mindenki hangulatára.

A szálloda – immár Budapesten – nem lett volna rossz, csakhogy mindkét szomszédos szobában nászutasok laktak, akik egész éjjel fáradhatatlanul élték ki vágyaikat és ezt hajnal felé már nem bírtam tovább. Elhatároztam, hogy teszek egy kis sétát a környéken. Így keveredtem a történet legelején említett helyzetbe.

A három fickó mögöttem egyre közelebb került hozzám. A tempójukat állandóan az enyémhez igazították.