A terápia

Dr. Jonas Albright pszichiáter volt. Az egyik legjobb a városban. Híres orvosként rengeteg gazdag és befolyásos embert kezelt, akik nem kevés pénzt áldoztak remélt gyógyulásuk érdekében. Páciensei nagy hányadát, főleg az említett, felsőbb tízezer rétegéből szerezte. Drogproblémákkal küszködő hírességek, teljesítményük határait feszegető sportolók, folyamatos stresszben élő bankárok és üzletemberek színesítették pacientúráját. Persze nem hiányozhattak azok unatkozó feleségeik és persze elkényeztetett csemetéik sem betegei köréből. Boldog családapaként éldegélt egy elit kerület hatalmas magánházában, szép feleségével és két csodás gyermekével egyetemben. Külön bejáratú magánrendelőjét házuk egy félreeső, nyugalmasabb szárnyában alakította ki, ahol soha semmilyen körülmények között, senki sem zavarhatta munka közben. Ezt, mint első számú szabályt, törvénybe is iktatta családtagjai körében, amit természetesen szigorúan be is tartottak.
Még fiatalnak mondható, negyvenéves kora ellenére sok mindent elért már az életében. Olyan dolgokat, amelyekről a legtöbb ember csak álmodozhatott. Elégedettnek érezte magát, hiszen mindene megvolt. Szép család, gyönyörű lakás, sok pénz, szakmájában kiemelkedően elismert szaktekintély volt. Rendszeresen edzette testét így kiválóan karbantartotta egészségét is. Egy szóval kifejezve, boldog volt.
Aztán egy szép napon mindez megingani látszott, amikor egy szerdai reggelen rendelőjében megjelent egyik, emeddig még sohasem kezelt betege. Telefonon beszéltek meg időpontot. Jonas nem alkalmazott asszisztenst, feleslegesnek tartotta. Saját maga egyeztetett időpontokat és kezelte a bejelentkezett páciensek adatait, akik a tökéletes diszkréció reményében keresték fel problémáikkal.
Annabell huszonöt éves, fiatal úrilány, aki egy igen gazdag bankár fiatal felesége és egy tehetős, befolyásos család sarja volt. A doktor ismerte eme népes családot, sok tagját kezelte már, de ezzel a nővel még sohasem találkozott. Ő volt az első páciense aznap. Tizenegy órára beszéltek meg találkozót a régi rusztikus stílusban berendezett rendelőjében, amely sokkalta inkább emlékeztette az oda belépőt egy viktoriánus korabeli könyvtárszobához, mint egy pszichiáterhez jobban illő orvosi rendelőhöz.