A másik oldal 1. rész

Forró, fülledt délután van, túlságosan is ahhoz, hogy Szeptember legyen. Egyedül fekszem az újonnan kapott kollégiumi szobámban. Rég éreztem magam ilyen távol az otthonomtól, elesettnek, védtelennek. Tudtam, hogy valami történni fog, éreztem, ott legbelül, ahol az álmok, és a vágyak születnek. Valaki kopog... Érdekes, most kopognak hozzám először mióta itt vagyok, felugrottam és várakozva ajtót nyitottam.
– Szia! Bence vagyok, úgy néz ki ezt a szobát kaptam. 304-es. – mondta erőteljes hangon az ajtó előtt álló fiú.
– Üdv Bence! Bálintnak hívnak, igen ez a 304-es szoba.
– Szóval akkor mától lakótársak vagyunk. – hangjában valami különös él csendült meg, s közben belépett a szobába.
– Igen, úgy néz ki. De ezt a meleget, nem tudom meddig bírjuk elviselni. – mondtam kissé zavartan, hogy az időjárásról beszélgetünk.
– Ahogy nézem egész délután ide süt a nap, na és mond első éves vagy?
– Igen, nem ismerek még senkit, 1-2 órája érkeztem. Na és te?
– Nekem már volt egy próbálkozásom... De ezen az egyetemen elsős. – közben már birtokba is vette az üres ágyat, és a ruháit pakolta szorgalmasan.
– És milyen szakon vagy? Én HR-en, nem tudom jó döntés volt e, a szüleim ragaszkodtak, hogy adjam be az orvosira is, de az valahogy nem nagyon vonz.
– Én marketingen, de ha jól tudom, vannak azonos óráink, felvehetnénk őket ugyanahhoz a tanárhoz. – egy lágy mosoly jelent meg arcán.
– Ööö... Az remek lenne. – felröppent a kép a fejemben, miközben egymás mellett ülünk egy padban... a gondolattól vér öntötte el az arcomat.
– Azt hiszem elmegyek tusolok egyet, tényleg nagyon meleg van itt... – nem tudom, hogy ezt a meleg miatt mondta e, vagy csak észrevette zavartságomat, de mindenesetre megmentette a helyzetet.
– Én teszek egy felfedező körutat. Később találkozunk. – felvettem egy vizes palackot, és magam mögött hagytam az öltöző szobatársamat.
Ahogy kiértem a szobából felidéztem az imént látott fiú arcát, nem is tudom miért tettem, de elkezdtem azt elemezni. Sűrű fekete haj, mely egy kicsit kócos, mintha nem fésülködött volna már vagy 2 éve, de mégis elegáns, és vad. Barna bőre, ami a szoba megvilágításában még bronzosabbnak tűnt, mint amilyen valójában lehet, azt hiszem körülbelül olyan tónusú a bőre, mint az enyém.