Csak Veled

A tóparton csend volt, a fák között csak a szél susogása hallatszott, míg a lemenő nap sugarai bíborszínbe öltöztették a tájat. A fák alatt egy padon két ember ült. Egy férfi és egy nő. Már vagy egy órája mozdulatlanul, lehunyt szemmel ölelték egymást. Úgy, mintha örökre búcsúznának egymástól.

Reggel, amikor autójuk bekanyarodott a szálloda udvarára, kissé zavarban voltak, hiszen életükben először találkoztak intim kettesben. Amúgy hónapokkal ezelőtt ismerkedtek meg, azóta leveleztek, és több telefonbeszélgetés is elmélyítette kapcsolatunkat. Az elmúlt időszak alatt valami különös, mély vonzalom alakult ki köztük.

Sokszor átgondolták, ha végre találkoznak, hogyan is kellene kezdeni... több változatot is elképzeltek, de a valóságban egészen másként történt.

A fiú a vonatnál várta a lányt. Kiszállt a kocsiból, és ott állt nekidőlve, míg a pályaudvarra befutott a szerelvény, és az utasok áradata megindult szerte, száz irányba. Ahol ő várt, szinte kihalt volt a környék, és csupán egyetlen tétova alak jelent meg hátizsákját kezében lóbálva. Körülnézett, majd amint meglátta az autót a mellette álló férfi alakjával, sietni kezdett felé. Szíve hevesen vert, izgalma határtalan volt. Ott állt, akire annyi ideje gondolt társaként, szerelmeként, akire kimondhatatlanul vágyott. Megpróbálta visszafogni lépteit, nehogy elárulja kitörő örömét és vágyakozását, hogy megérinthesse végre a férfit, aki most kilépett a valóságba, be egyenesen az élete kellős közepébe.

A férfi – nevezzük Jánosnak – elgyönyörködött a repesve felé szaladó alakban, és alig tudta mosolyát visszatartani. Amint Virág közelebb ért, elé ment, lágyan magához ölelte, futó csókot nyomott a szájára, majd kivette kezéből a táskát, és a csomagtartóba rakta. Mozdulatai enyhe zavaráról árulkodtak. Szemei ragyogtak, mosolya mélyről jövő, őszinte örömről vallott.

Elindultak, de az első országúti pihenőnél János lehúzódott, és egy félreeső zugba kormányozta a kocsit.

– Meg kell néznem a térképet. – mondta magyarázatképpen.

Amint félreállt, átnyúlt térképért, de keze félúton megállt. A lány felé fordult, aki kipirult arccal, várakozástelin nézett vissza rá. Szája elnyílt, nedvesen csillogott. Magához ölelte, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Máris érezte a rátörő vágyat, nadrágja kényelmetlenné vált, szíve szerint itt azonnal szerelmeskedni kezdett volna vele, de türtőztette magát. Nagy sóhajjal visszaült a helyére, és beindította a motort.