Laura

Felnézek a csillagos égre, és most veszem észre, milyen gyönyörű így, az épületek felett. Ahogy megérint a szellő, észbe kapok, hogy nem foglak elérni, ha nem szedem össze magam gyorsan. Végül mégiscsak odaérek a klubba. Bemegyek, és úgy ülök le a pultnál, hogy nem veszed észre, ez én vagyok. "Mivel szolgálhatok ma este, uram? "

"Kaphatnék egy Heinekent és egy nagy csókot? " Szembefordulok veled, és te átnyúlsz a bárpult felett, hogy teljesítsd kérésemet. "Még egy pár perc, drágám. Bocsi. "

"Oké, nem sietünk. Előttünk az egész éjszaka... " Nézlek, ahogy a bárpult mögött jársz – kelsz, meggyőződsz róla, hogy minden rendben van a váltáskor. Nem igazán tudom levenni rólad a szememet. Ahogy jársz, ahogy ma felöltöztél... Ragyogóan nézel ki a szűk farmerben és a pólódban. Minden domborulatodat kiemeli, ami azt illeti, meg is vagyok lepve, hogy még senki nem próbálkozott nálad, mióta itt vagyok.

Kb. öt perc múlva, a hátam mögé surransz, és arcon csókolsz. "Készen állsz? "

"Igen. Indulás... " Kézenfoglak és kisétálunk a klubból a csillagos éjszakába. "Néhány házzal odébb tudtam csak leparkolni. Remélem nem gond. "

"Olyan gyönyörű az este, már miért lenne gond? " Átölelsz a derekamnál, és magadhoz húzol, mialatt végigmegyünk az utcán. "Szóval, hová megyünk? "

"Idejében megtudod, Laura, ne izgulj! "

Végre elérünk az autóhoz, kinyitom neked az ajtót, még egy puszit nyomva homlokodra, mielőtt behuppansz. Aztán átmegyek a másik oldalra, és beszállok. "Na, szemeket becsukni... " Szélesen elmosolyodsz és behunyod szemed. Hallod, amint a kocsi hátuljában kotorászok, aztán csendben maradok. "Csak egy kicsit hadd kukucskáljak! " Egy fekete kendőt kerítek a szemedre és megkötöm (nem túl szorosan, nem kell izgulnod). Mosolyod zavarodottságra vált. "Mi folyik itt, Paul?! "

"Lazítsd el magad, kicsim, ez a meglepetésed része! "

"Mmm, oké... " Egy puha puszit nyomok ajkaidra, aztán indítok, és célunk felé veszem az irányt.

"Egy kis segítséget sem kapok, hogy hová megyünk? "

"Sajnos erről szó sem lehet. Nem akarom elrontani a meglepetést. " Mintegy húsz perc autókázás után végül elérjük úti célunkat. "Oké, megjöttünk. "

"Nagyszerű, akkor most levehetem... " Gyorsan megállítalak, még mielőtt elérnéd a kendőt;
"Még nem egészen. Úgy egy percet sétálnunk kell... "

"Olyan szemét vagy, ne már! "