Pont ő kell nekem 1. rész

– Oli! Le fogom késni a gépem, hallod?!
– Várj! Egy pillanat! – kapta fel a táskáját Oli. – Mehetünk! – Futottak a kocsihoz.
– Egyszer a fejedet fogod itthon hagyni! – jegyezte meg Asztrid nevetve.
– Ugyan már! Ne túlozz! – mondta Oli miközben beindította az autót.
– Annyira örülök, hogy végre újra látom a bátyóm! – mondta Asztrid mosollyal az arcán!
– Legalább megismered a barátnőjé, t s talán a leendő sógornődet.
– Na, ja! Kíváncsi vagyok rá hogy, vajon milyen!
– Na és milyen szemmel fogod át tanulmányozni? – kérdezte Oli huncut mosollyal ajkán!
– Na na! Szigorúan a bátyám érdekeit fogom nézni! – felelte Asztrid tetetett komolysággal. Oli ráemelte mogyoró barna szemeit, s elmosolyodott! Oli és Asztrid az ovi óta a legjobb barátnők voltak! Nincs olyan, amit ne mondanának el egymásnak! Asztrid neki vallott először a lányok iránti vonzalmáról, de ez nem okozott semmi fennakadást a barátságukban. Oli nem tartozott a cicababák közé, annak ellenére, hogy szinte tökéletes alakkal s baba arccal áldotta meg a sors, míg Asztrid erősítette az alternatív csajok táborát. Nem tartotta magát kifejezetten jó csajnak, nem úgy, mint mások, stílusa s szinte bogárfekete szeme bejött a csajoknak. Oli gyorsabb tempóra kapcsolt, taposta a gázt, hogy időben a reptérre érjenek!
– Ha lehet, élve szeretnék oda érni! Nevetett Asztrid!
– Azt ne mond, hogy rosszul vezetek! – kapta jobbra a kormányt s szinte driftelve parkolt be a reptér elé!
– Nem mondtam! De azt hiszem, kapsz egy saját sofőrt karácsonyra a biztonság kedvéért!
– Ha ha! – mondta Oli tettetett haraggal miközben Asztrid bőröndjét segített kivenni a csomagtartóból.
– Szóval, vigyázz nekem magadra! Jó? Szeretlek! Oli átölelte barátnőjét.
– Ígérem! Te is! Hiányozni fogsz!
– Siess haza!
– Igyekszem, rendben? Szeretlek! – Asztrid nyomott egy puszit az arcára, s integetve szállt be a gépbe. – B12 B12 B12... áhá, megvagy! A mellette lévő széken egy gyönyörű lány ült.
– Szia! – mosolygott rá. A lány ránézett, s kedvesen köszönt vissza.
– Szia! Bocsi, de biztos ide szól a jegyed? Már három pasi elnézte a jegyét!
– Igen, biztos! – s megmutatta. – Amúgy, nem hiszem, hogy a rossz szem miatt lett svolna, sőt, inkább túl jól láttak! – mosolygott Asztrid, majd leült mellé.
– Nyaralni mész? – kérdezte a lány kicsit pirulva a bóktól s felé fordult.
– Mondhatni... a bátyámékhoz megyek, látogatóba... Te?
– Én haza utazom. Tudod mindenhol jó... – mosolygott. Szép mosolya volt, szép ívű az ajka s gyönyörű tengerkék szeme. Asztrid elidőzött bennük. A lány érezte, ahogy Asztrid nézi, s mosolya még nagyobb lett. Ő is végignézett az ismeretlen lányon, tetszett neki a szinte feketén csillogó szem, s a mosoly, ami kedvességet sugárzott. Szép lány! – gondolta magában. Fura, de a tekintetébe szinte beleborzongok. Asztrid tartotta a szemkontaktust. – Hm. bocsi, de ki kell mennem a mosdóba. – mondta zavartan a lány s felállt.
– Rendben menny csak nyugodtan! – mondta Asztrid s elnyúlt az ülésen. Mire a lány visszajött Asztrid már aludt. Leült, s nézte, ahogy alszik. Magában mosolygott, hogy milyen aranyos is ez a lány. Asztrid, ahogy fordult, rádőlt a vállára. Érezte arcán a szuszogását, amitől megbizsergett a teste. Nem értette mi ez. A repülő hirtelen megrázkódott, s Asztrid kinyitotta a szemét s egyenesen a lány szemébe nézett. Lassan felült.
– Huh! Bocsi. Elaludtam.
– Ugyan! Szeretek párna lenni! – mosolygott.
– Örülhet a barátod!
– Nem szokott rajtam aludni.
– Nem tudja mit hagy ki! – kacsintott. Szóval van barátja. De hát miért is ne lenne? Gyönyörű.
– Te hogy állsz a kapcsolatokkal?
– Hm... most nincs nagyon időm rájuk...
– Tanulsz vagy dolgozol?
– Ez is az is, de leginkább fotózom.
– Hűha! Az nagyon klassz! Egyszer csinálhatnál rólam pár képet! – kacsintott a lány.
– Örömmel! – mosolygott rá. A gép már a leszálláshoz készülődött.
– Szóval megérkeztünk! – nézett rá Asztrid mikor leszálltak.
– Meg. Remélem, még találkozunk!
– Én is nagyon remélem, addig is minden jót neked, s örülök, hogy megismertelek.
– Én is téged! A lány odahajolt, s adott az arcára egy puszit.
– Szóval, szia!
– Hát, szia! – köszönt el Asztrid s szétváltak útjaik. Asztrid kereste a bátyját, Bent, akit nem volt nehéz kiszúrnia hisz mindkét kezével integetett. Örömmel nyugtázta, hogy bátyja külseje semmit nem változott. Ugyan az a sportos testalkatú, barna szemű, kis fiúsan sármos srác volt, mint régen. Asztrid örömmel futott hozzá, s ugrott a nyakába.
– Szia, bátyó!
– Szia, Húgi! De jó hogy itt vagy! – Forgatta meg az ölében, s puszilta meg húgát.
– Hogy utaztál?
– Remekül! – mondta nevetve. – Gyönyörű vagy húgi!
– Te sem panaszkodhatsz! – nevetett. – Zavarok? Hallottak egy női hangot, s Asztrid hátrafordult. A lány állt ott.
– Szia édesem! Csókolta meg a bátyja.
– Hogy utaztál?
– Jól! – válaszolta majd Asztridra nézett.
– Ja, bocsi! Asztrid ő itt a barátnőm Ashley, Ashley ő itt az én szeretett kishúgom, Asztrid! Kicsit mintha megfagyott volna a levegő úgy érezték, meg sem tudnak szólalni. – Nem találkoztatok a gépen? Ashley mondani akarta, hogy de csak nem tudták ki a másik, de Asztrid megelőzte.
– Nem, nem is láttam őt a gépen.
– Értem! Na, induljunk, csajok! Ashley kérdőn nézett Asztridra.
– Majd elmondom – súgta oda. Asztrid a kocsiban ült, még most sem hitte el a történteket. Csak gondolkozott, hogy kezdeményezett-e vagy tett-e valami félreérthetőt. Ashley a tükörből figyelte Asztridot. Szegény hogy rágódik magában. Olyan aranyos! Mint egy plüssmaci. Azok a szemek... Asztrid hirtelen ránézett. Ashley elkapta a tekintetét. Asztrid mosolyogva sóhajtott s az ablakon bámult ki. Mikor megérkeztek, fáradtan szállt ki a kocsiból, de mikor meglátta a tájat, még a szíve is kihagyott egy ütemet.
– Ez hihetetlen! Egyszerűen álomszép!
– Annak látod? – állt mellé Ashley.
– Igen annak! Nézett rá! Ashley kicsit zavarba jött, ami meglepte Asztridot.
– Minden oké, lányok?
– Igen! – válaszolták egyszerre.
– Húgi miért nem hoztad a barátnőd?
– Oli, nem ért rá! – Nem Olíviára gondoltam!
– Jaaaa! Szakítottunk! Most nincs senkim! – jött zavarba.
– Milyen barátnő? – kérdezte Ashley. – Tudod, Asztrid... – A bátyó arra céloz, hogy leszbikus vagyok. – nézett a szemébe.
– Oh, értem. Ashley most értett meg mindent, Asztrid viselkedését, a közelében érezhető szikrázó levegőt. De akkor ő miért jött olyan sűrűn zavarba tőle s most miért ugrik ki majdnem a szíve a helyéről?!
– Ki tudja hugi, lehet, itt találsz valakit! Nézett rá bátyja huncutul.
– Na, ja, Lehet. – Ránézett Ashleyre, aki zavartan toporgott, majd felkapta a cuccát.
– Bemehetnénk? Kicsit elfáradtam.
– Persze, mennyünk – mondta Ben, s bementek a házba.