Ébredés a kedvessel

A napsugár betüremkedett a függöny egy pici résén és a nő homlokát, haját megvilágította. Az arca nyugodt volt, aludt még. Az apró szarkalábak a szeme körül kisimultak, szája mosolyra húzódott, homlokán a ráncok most csak halvány barázdákat rajzoltak. A napsugár makacsul tört magának utat a szoba homályában. A férfi arcát elérte a fénysugár és játszadozva, bolondozva csiklandozták a szemét. Hátat fordított, de még a tarkóján is érezte a fény játékát. Nagyot sóhajtott és visszafordult. Hunyorogva nézte az alvó nőt. Elmosolyodott. Emelte már a kezét, hogy megsimítsa az arcát, de félúton megakadt a mozdulat. Nem akarta felébreszteni. Óvatosan felkelt, és a konyhában ácsorogva ébredezett.

– Kávé! – villant a felismerés, most az kell. És pirítós, és lekvár, és vaj, és felvágott. Sajt is van még. Fenséges reggeli lakomát csapunk. Ekkor érezte, hogy mennyire éhes.

Tegnap este szülinapot ünnepeltek egy barátjuknál. Nem ittak sokat, de enni végképp keveset ettek. Hazafelé a taxiban megbeszélték, hogy bekapnak pár falatot, de a zuhanyzás végül az ágyban ért véget. Nagyon megkívánta a nőt. Végig őt figyelte a partyn. Ott látták a barátai először, és örömmel vette észre, hogy befogadták. Igaz, nagyon kedves és közvetlen... de félni félt. Őt féltette és saját magát, a barátait. Az első negyed órában kiderült, hogy alaptalanul aggódott. Végig büszkén és elégedetten viselkedett. Most kissé is érzi, hogy ennyire rajong a nőért.

Míg elkészült a kávé lezuhanyzott aztán megterítette az asztalt. Szerette, ha a teríték rendezett, csésze alátéttel, kistányér, vizespohár, villa, kés, szalvéta. Persze, eddig inkább csak vágyott rá, de most élvezi, hogy nem egyedül kell az asztalhoz ülnie. Igaz, eddig inkább egy kávét ivott miközben az ablakon át nézte az utca forgalmát.

Most is kinéz, de már nem olyan szemmel látja a dolgokat, mint eddig. Nincs egyedül. Most csak néz, bambul de a gondolatai máshol járnak. A nőn, aki közben felébredt és a zuhany csobogása jelzi, hogy nemsokára csatlakozik a férfihoz.