Töredék az Ezeregyből 1. rész

Gyöngéd áramütésként érsz hozzám, nem tudom, meztelen tested varázsa borzongat meg jobban, vagy a tudat, hogy végre van egy nyugodt éjszakánk, amely még jóformán el sem kezdődött? Kell pár boldog pillanat, mire mozdulni tudok és doromboló, kéjes mozdulattal homorítok, hogy vágyam újból ágaskodni kezdő felkiáltójelét ágyékodhoz nyomhassam... nincs mit ezen nem értened, máris mozdul a kezed és lélegzetem elakasztva kezd siklani mellkasomról lefele... Felállsz, és beállítod a zuhanyt, majd úgy kezded el szappanozni magad, hogy szégyenében a fél sztriptíztáncos-társadalom visszaadhatná a diplomáját... Ágaskodik bennem a kérdés: honnan tudtad, hogy imádok zuhany alatt szeretkezni? Itt fokozottan izgatóak az érintések, másképp siklik az ember keze, millió vízcsepp fokozza az ezer érintést, csókot... nem tudom előre kitervelt édes merénylet vagy csak a pillanat ihlette kezdeményezés, de nagyon beletaláltál...

Hátad mögé simulok és próbállak szorosabban magamhoz húzni, érezd mennyire finom, ahogy síkos testünk egyre nagyobb felületen simul egymáshoz... Teljes testemmel érzem, ahogy végigfut rajtad egy apró rándulás, ahogy kitárt ujjaim lassan, gyöngéden, ám mégis határozottan fenekedbe markolok majd kezeim előre csúsznak és öledbe, melleidbe kapaszkodva még jobban magamra feszítelek... már nem is tudom, melyikünk sóhajt fel, ahogy tarkódba csókolok, annyira izgató játszani az apró pihékkel, látni, egész tettel érezni ahogy végig futnak testeden az apró remegések... Ahogy megfordulsz, tekinteted keresem, de már előttem térdelsz.
Tiltakozni akarok, de érintéseid belémfojtják a szót... pontosabban szavak helyett más hangokat csalogatnak elő torkom mélyéről... aztán megkapom a keresett pillantást is, de milyet!
A legédesebbet, azt az intimen mély, egymásba fonódó tekintetet, amellyel tudomásul veszed, hogy mindenemet rád bíztam, amellyel közlöd, hogy nem bánom meg, a kölcsönös vágy egymásba fúródó szempára, az érj már hozzám-nézés, a farkamat épp elnyelni, kényeztetni készülő huncutság és a lüktető hímtag vágytól már-már nyöszörgő gazdája közti híres pillantás...

Végre könyörülsz rajtam és végtelenül lágyan, gyöngéden rámcsókolsz... azt hiszem soha nem öntött még el ilyen hamar a forróság hulláma, bizsereg, reszket az egész testem, és tudom, most nem sok kell már.