Szexkalandok Kírával 2. rész

Pár óra alvás után ébredtem. Kinyitottam a szememet, Kíra ott feküdt mellettem és ugyanolyan gyönyörű volt, mint tegnap este. Óvatosan felkeltem az ágyból, nehogy felébresszem ezt a kis angyalt és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Jókedvű voltam és kipihent, amin csodálkoztam, mivel sokáig fent voltunk és azért ittunk is.
A fürdőbe érve elintéztem a reggeli ügyes-bajos dolgaimat, fogat mostam és megborotválkoztam. Teljesen felfrissülve, mosolyogva mentem vissza a szobámba. Kíra közben felébredt, és a szobaajtóban futottunk össze. Mondta, hogy mindjárt jön, csak neki is vannak elintéznivalói a mosdóban. Megigazítottam az ágyneműt és kicsit rendet raktam a szobában, hogy kellemes környezetbe érjen vissza. Szerettem volna folytatni azt, amit tegnap elkezdtünk. Ilyen és hasonló dolgokon törtem a fejemet. Ebből a kellemes állapotból a telefonom zökkentett ki. Megnéztem a kijelzőt és láttam, hogy egy ismeretlen szám keres. Nem szeretem felvenni az ilyeneket, de most mégis megtettem.
– Jó reggelt kívánok, Fazekas József vagyok az XY városi rendőrkapitányságról. Elnézést, hogy hétvégén zavarom, de betörés történt a munkahelyén és az volt kiírva, hogy probléma esetén Önt kell értesíteni. Megkérem, hogy mielőbb szíveskedjék befáradni a munkahelyére, hogy felmérjük a károkat...
Lefagyva hallgattam még a mondandóját, majd megköszöntem a hívást és elbúcsúztam a rendőrtől. Bosszús lettem, mert ez nem csak azt jelentette, hogy a hétvégi terveimnek lőttek, de még az egész napom a munkahelyemen is tölthetem. Vezethetek fáradtan haza 150km-et, de hát nincs mit tenni. Gépiesen összepakoltam a kevés cuccot, amit hoztam. Pár perc alatt végeztem, amikor nyílt az ajtó és bejött Kíra. Sugárzott a boldogságtól és az élettől. Oda jött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor ajkaink külön váltak, meglátta arcomon a gondterheltséget.
– Mi a baj? Valami történt? – kérdezte.
– Betörtek a munkahelyemre. Az előbb telefonált a rendőrség és sajnos be kell mennem. Sajnálom. – mondtam elszorult szívvel.
Egy pillanatra elfordította a fejét és sóhajtott egy nagyot. Ujjammal óvatosan az állát megérintve visszafordítottam az arcát, és láttam, hogy pár könnycsepp jelent meg rajta.
– Ne búsulj ez nem a világ vége. – próbáltam megnyugtatni.
– Bocsánat csak olyan boldog voltam, amikor felkeltem és reméltem, hogy ez egy csodálatos nap lesz.
– Sajnálom, de valahogy bepótoljuk, megígérem. Keresni foglak.