Bújócska

Reggel korán keltem, kitámolyogtam a fürdőszobába. Feleségem még az igazak álmát aludta. Sietnem kell ha be szeretnék érni időben a melóhelyre. Gyors borotválkozás, fogmosás, satöbbi, szóval a szokásos reggeli teendők. Gyorsan kifaroltam az autóval a garázsból és másodpercekkel később már robogtam. Az iroda a város másik végén van, és így még autóval is kb. háromnegyed óra, míg beérek. Ha nincs dugó. Ha dugó van, akkor jóval több. Már éppen állnék meg a csupa üveg, hétemeletes irodaház előtt, amikor mint a villám csap belém a felismerés: a búbánatos lókönny! Otthon hagytam a prezentációs anyagot. Egy égbekiáltóan fontos anyagot; ha anélkül lépek be ma a forgóajtón, akkor munkanélküli vagyok. Egyszerűen nem volt más választásom, haza kellett mennem érte.

Kb. másfél órával a reggeli indulásom után ismét megálltam a házunk előtt. Gyorsan berobogtam a szobába, de sehol nem találtam a cuccot. Nagyban keresgélek, amikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó és egy kacarászó női hang ütötte meg a fülem. Már majdnem kikiabáltam ki az – feleségem nem lehetett, hiszen a srácokat vitte a suliba –, amikor egy dörmögő férfihang vegyült a női kacajba. Volt tippem, volt, de nem tudtam biztosan. Később kiderült...

Milyen hülye az ember! Azaz én! Ha egy kis intimitás kukkolásra van lehetőség még a saját házamban is, eltitkolom magam. Most sem tettem másként és mikor hallottam a lépteket, nem volt más lehetőségem, minthogy bebújjak a hatalmas, plafontól padlóig érő, az egész falat elfoglaló, öt külön részből álló gardróbszekrénybe. Az ajtón zsalugáterszerű borítás volt, így simán ki lehetett látni a rések között. Pár másodperccel később meg is jelent a két szereplő: a szomszédasszony és a postásunk. Nos igen, a biztonság kedvéért a szomszédok kaptak kulcsot, ha esetleg égne a ház, vagy Dezsőke a nílusi krokodil rosszalkodna a kerti medencében.

Túl intim volt közöttük a viszony: a postás már a hálószobaajtóban a nő nyakát csókolgatta, puszilgatta, a kecses női kacsó pedig izgatottan futott végig a domborodó egyenruhán.

– Kívánlak! – dörmögte a bajuszos csávó – De hogyhogy itt? Ez nem a Kovácsék háza?

– Tőlem kérded? – kacagott az asszonyka és már csak a melltartó és a bugyi volt rajta – Te vagy a postás!

– Na jó, az övéké. De miért itt?

– Akarsz vagy sem? – kérdezett vissza az asszony és már oldotta is le magáról a melltartót. Előbukkantak hegyes nagymellbimbós csöcsei.