Egy érdekes nyaralás Pesten

Kezdjük ott, hogy egy jóra való lány vagyok, nem vagyok és soha nem is voltam kapható egy-egy gyors menetre. Csak pár barátom volt és csak eggyel feküdtem le.
Szóval nyáron, az egyik barátnőmhöz, Noémihez (röviden Noihoz) felutaztam Pestre. Egy hónapot töltöttem nála és úgy látta, hogy az a legjobb, ha első éjszaka elmegyünk valahova bulizni. Felhívta pár ismijét és megbeszélte velük, hogy nyolckor a Blaha Lujza téren találkozunk. Elindultunk és mondta, hogy többnyire csajok, de lesz pár fiú is. Ugye nyolcra volt megbeszélve a találka és én olyan fél kilenc körül megkérdeztem, hogy várunk-e még valakit (mert azt vettem ki a többiek párbeszédéből, hogy igen). És igazam volt. Állítólag még egy srácot. Már félórája késett, szóval nekem már nem jön be.
A többiek nagyban beszélgettek, mire valaki megszólal a hátunk mögött és egyből mindenki odafordul.
– Bárcsak eszembe jutna valami hatásos belépőszöveg.
Ahogy megláttam gyakorlatilag elállt a lélegzetem (és nem vagyok olyan, hogy minden pasi látványára elalélok! ).
– Végre. Azt hittük már sose érsz ide! – Köszöntötték a többiek.
– A főszereplő mindig utolsóként ér ide.
– Na szóval... ha már mind itt vagyunk, hadd mutassak be valakit. – Kezdte a barátnőm és éreztem, hogy ennek én fogom megszívni a végét. – Skacok, ő itt már egy ezer éves barátnőm, szóval szépen viselkedni vele‼ – Kicsit előrébb lökött, utalva arra, hogy én jövök.
– Szi-sziasztok. Szandra vagyok. Pécsről jöttem és csak Noi miatt vagyok itt. És nem kell szépen viselkedni velem. Vagyis~ Fojtotta belém a szót barátnőm.
– Jól van, jól van, értjük. Szerintem indulhatunk is. Előre! – Szapora léptekkel elindult és mindenki követte őt, én meg ott álltam és égett a képem, hogy hogyan mondhattam ekkora hülyeséget. Mikor azonban felemeltem a fejem, tudatosult bennem, hogy csak majdnem mindenki követte lüke barátnőmet. Ott állt Ő.
– Szóval nem kell veled szépen viselkedni. – Igazából nem tudtam megállapítani, hogy ez kérdés volt-e vagy kijelentés.
– Nem, nem! Vagyis de, csak~
– Jó, jó, ne túráztasd magad. – Elém lépett és a kezét nyújtotta. – Viktor vagyok.
Én meg ott álltam ma este immáron második alakalom után, hogy hülyét csináltam magamból és úgy éreztem, hogy mindjárt felgyulladok.