Régen látott barátnőm....

Régen nem találkoztam már legjobb barátnőmmel. Egy évfolyamra jártunk, így az együtt töltött évek alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz. Bármiben számíthattunk egymásra. Titkaink soha nem voltak egymás előtt. Miután befejeztük tanulmányainkat, kissé messzire vetett a sors minket egymástól, de telefonon, mailen rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Legutóbbi levélváltásunk alkalmával beszéltük meg, hogy augusztus utolsó hétvégéjét együtt töltjük. Marcsi elmondta, van egy barátja, akivel nem régen döntöttek úgy, hogy összeköltöznek. Így mi sem volt természetesebb számomra, hogy barátját is szívesen látom a közösen töltendő hétvégére.
Marcsiék már péntek este megérkeztek. Vidáman, önfeledten tudtunk örülni egymásnak, a legutóbbi találkozásunk óta elvégre már több mint fél év telt el. Jólesett újra a találkozás, be nem állt a szánk, csak meséltünk, nevettünk, egyszóval jól éreztük magunkat.
Már jóval elmúlt este 10 óra is, mire befejeztük a vacsorát.
Marcsikénak a kisszobában vetettem meg az ágyat, az friss ágynemű illata kellemesen terjengett a szobában. De jót fogtok itt szeretkezni – villant át agyamon e furcsa gondolat. S talán egy kicsit irigyeltem is őket. Már több mint két hónapja szakítottam a barátommal, közösen egyeztünk meg abban, hogy nem működik közöttünk a kémia, így nem is érdemes folytatni. Nem sírtam vissza őt, ahogy ő sem hiányolt engem. Csendben váltak el utjaink, ha nagyon őszinte akarok lenni, alig jutott eszembe e két hónap alatt volt barátom. De most valami megmozdult bennem, hisz közvetlen közelemben most valami történik, látom, érzem, vibrál a levegő Marcsiék körül.
Mire elkészültem az ágyak megvetésével, Marcsiék még mindig az étkezőben ültek, bár közben segített elmosogatni, rendbe tette a konyhát is, majd mikor elkészült, visszaült barátja mellé, s hangosan kacarászva beszélgettek. Mikor kiértem hozzájuk, mindketten elhallgattak, tikosan rám néztek, mire Marcsi egyetlen mondatban szinte közölte velem, fürödjünk együtt.
Hát köpni, nyelni nem tudtam a meglepetéstől, szinte megdermedt körülöttem a levegő, ezt észrevéve lépett oda hozzám, átölelte vállamat, s csak annyit mondott, ne gondolkozzak, menjünk. Hisz hányszor fürödtünk együtt, álltunk a zuhany alatt egymás mellett a kollégiumban is.