Nyaralás után 2. rész

A nyaralás utáni hazaérkezésünk éjszakája óta elszállt mindkettőnkből minden kétely, és csak egymásnak, egymás gyönyörére éltük életünket. Anikó elment hurkot felrakatni így zavartalanok voltak együttléteink. Egyszer egy együttlétünk után mosolyogva kérdezte meg:
– Ugye jobb mintha a bugyimat felvéve masztiznál? – És mosolyogva puszilt meg.
– Bár arra kíváncsi lennék, hogy hogyan nézel ki a bugyimba, ruhámban!
Felugrott, odament a szekrényéhez, elővett egy bugyit, egy melltartót, egy ruhát, és kérte hogy vegyem fel. Tiltakoztam, de kérlelni kezdett, igy zavartam bújtam bele a piros csipkés bugyiba. A melltartót segített becsatolni, majd felvettem a ruhát is. Hümmögött kicsit... Körbekellett fordulni, és levehettem. De közben a farkam felállt. Pironkodva vettem le az utolsó ruhadarabot is.
Megsimogatott, megpuszilt, s azt mondta ha szeretném, nyugodtan vegyem fel, akár előtte is, az a lényeg hogy én jól érezzem magam.
Eltelt a tél, jött a tavasz. Május elseje 4 napos ünnep volt. Szombaton korán reggeliztünk, és reggeli után Anikó a következőket mondta:
– Tibikém, megkérnélek valamire! Légyszives legkésőbb délelőtt 10-kor eltűnni itthonról, és 5 óra előtt ne gyere haza. Ha hazajössz, menj be a szobádba, de kérlek máshova ne menj be, csak a konyhába, fürdőszobába. Zuhanyozz le, és vedd fel azt a ruhát, amit kikészítek a szobádba. Ha hazajöttem se gyere ki, majd én kihívlak pontban 6 órakor. Jó? Ne félj, kellemes lesz!
Kelletlenül egyeztem bele. Még vasárnap, hétfő és a kedd is szabadnap volt. Ő elment otthonról, majd 10 előtt én is elindultam. Ellógtam a napot, hazamentem, minden ajtó be volt csukva. Ettem valamit a hűtőből, bementem a szobámba. Ott volt a sötét öltönyöm, fehér ing, nyakkendő, fehér alsó, fekete zokni, cipő. Hm. A kiadottaknak megfelelően zuhany, és felöltözés. Így vártam az idő múlását. Kisidő múlva hazajött Anikó, hangosan köszönt, és kért hogy ne menjek ki. Majd csengetettek, valakivel beszélt, és hallottam, hogy elmegy zuhanyozni.
Ólomlábakon járt az idő. Még negyedóra. Még 10 perc. Már csak öt. És pontban hat órakor szólt Anikó, hogy menjek ki. Ott állt az előszobában, tojáshéjszínű kosztűm, testszínű fényes harisnya magas sarkú fehér cipő, frissen fodrászolva, sminkelve, kezében egy kis csokor. A meglepetéstől lemerevedtem. Rám mosolygott, hozzám lépett, és megpuszilt.
– Gyere drágám! Ne félj a kis menyasszonykádtól! Most egy magasabb szintre emeljük kapcsolatunkat! Gyere drága!