Karácsony 18 felettieknek

Katy csendben széthintette a csillogó por maradékát a havon és felpillantott a tiszta, éjszakai égboltra, hátha rénszarvast lát. Csak csillagok tarkították az eget, ezért újra szemügyre vette munkáját: a ház körül a hótakaró ezüstösen csillogott a szétszórt portól. Ahogy cammogott a ház felé, lehelete párafelhőbe fagyott. Megtorpant hóemberénél.

Kislány kora óta ugyanazokat a kék gombokat használta szemként, s piros-zöld csíkos sálat tekert a hóember nyaka köré, hogy melegen tartsa. Nem tudott nem elmosolyodni a szobor méretes hófarkán.

Nővére, Lauren úgy hitte, végtelenül mulatságos kiosonni és hímvesszőt készíteni Katy hóembereire, így ez is karácsonyi tradícióvá vált. Bár Lauren már nem lakott itt, az idei év sem lett kivétel.

Miközben a fagyott rudat csodálta, arra gondolt, nővére idén ugyancsak kitett magáért. A hóember hancúrléce legalább huszonöt centis volt, vastag, és egyenesen felfelé meredt; sosem jött rá, nővére hogyan éri el, hogy a méretes, jeges dugórudak nem esnek le a hóembereiről.

Lauren a szájat alkotó kavicsokat is átrendezte "O" formára, mintha a hóembernek éppen orgazmusa lenne, és a kézként szolgáló faágat áthelyezte, mintha fagyott banánját markolászva rejszolna. Katy visszaállította a karját és visszarendezte a kavicsokat kedves mosollyá.

– Bárcsak a gyönyörű kék szemű, sármos mosolyú fiúm lennél! Nem olyasféle hóembernek tűnsz, aki megcsalna a legjobb barátnőmmel. És ott van még... az izéd is. – Lepillantott a hatalmas hódorongra és az alsó ajkába harapott. Ujjaival finoman végigsimított a hímvessző hegyén, vajon a valódi faszok között is létezik-e ekkora, és ha van, beférne-e a puncijába.

Kinyitotta a rénszarvaspor zacskóját; az egyik csücsökben talált még egy keveset. Fejjel lefelé fordította a zacskót és mindet a hófalloszra szórta, hogy csillogjon.

– Bárcsak valódi volnál... akkor többé nem lennék magányos karácsonykor! – suttogta.

Katy felsétált a lépcsőn, nagyokat dobbantott, hogy bakancsáról lehulljon a hó. Még egy pillantást vetett az udvarra, elámult, milyen ragyogóvá tette a por a havat, majd bement, hogy felmelegedjen.

Mikor levette a bakancsát és a konyhaasztalra dobta rózsaszín sálját, anyja lépett a konyhába és átnyújtott neki egy gőzölgő bögrét.

– Mindet elhasználtad, szívem? – kérdezte anyja.

– Aha, elszórtam az összes hülye port.