A zárva hagyott ajtó

Előszó:

Történetem egy kicsit hosszúra sikeredett, de így alkot egy egységet. Ha valakit csak a szex leírása érdekel, akkor nyugodtan lapozzon az "Elmém útjain" című fejezethez és olvassa el, csak azt. Ha viszont az is érdekeli a kedves olvasót, hogy egy fiatalember, hogyan, mitől, miért, birkózik fantáziájával, akkor olvassa el a teljes tartalmat.

A címben olvasható ajtó, valójában egy apró kis mozdulat, melyet sohasem tettem meg. Ha megteszem, akkor biztosan másképpen alakul az életem. Én úgy gondolom, hogy egy kiegyensúlyozottabb és gazdagabb szexuális életem lenne. Ezt az ajtót évekkel ezelőtt hagytam zárva. Akkor úgy tűnt, hogy végleg. Ott álltam előtte és képtelen voltam lenyomni a kilincset. Ezt akkor úgy értékeltem, hogy ezek szerint nem vagyok meleg. De az évek távlatából ezek a fantáziák és vágyak előkúsztak a homályból és újra elkezdték izgatni a tudatalattim. Hogy miért? Azt pontosan tudom. A feleségem teljesen elhanyagolt engem szexuálisan. Rengeteg kielégületlen feszültség és vágyakozás tépáz engem, melyekre Ő kerek-perec kijelentette, hogy nem hajlandó foglalkozni vele (Ezek nem a történettel kapcsolatos homoerotikus fantáziák, hanem különböző hetero játékok. (Oral, enyhe domina és szerepjátékok, prosztatamasszás, stb.) Megcsalni nem tudnám, így maradt a fantázia, az örök kielégületlenség, a társas magány. A fantázia viszont sokszor képes meglepetést okozni az embernek. Szokatlan irányba fordulni, és váratlan kanyarokat lejteni. Így történt ez velem is. Így kerültem napjainkban, eredeti szexuális orientációmtól fényévnyi távolságokba, a homoerotika világába. Érdekesség, hogy az elmúlt napokban, miközben ezt a történetet írom, kifejezetten próbálom elképzelni az életben látott férfiakkal ezeket a fantáziákat. De nem megy. Akár milyen srácot, férfit látok az utcán, semmit sem érzek. Sőt biztosan tudom, hogy képtelen lennék rá, hogy velük valóra váltsam elképzeléseimet. Egyedül itt, a fejemben létezik ez a vágy, amit most megosztok kedves olvasóimmal.

Történetem címe, mint már említettem egy metafora. Eleje egy megtörtént esemény, a folytatása viszont a képzeletem szárnyalása. Megpróbálom leírni mi lett volna, ha lenyomom azt a kilincset és belépek azon az ajtón, abba az ismeretlen szobába. Remélem, ezzel segítek eldönteni azoknak a lányoknak és hölgyeknek, fiúknak és uraknak, akik most az ajtó előtt állnak, hogy mi a helyes lépés.