Cica néni 4. rész

Arra ébredtem hogy korog a gyomrom. Körülnéztem és az éjjeli szekrényen álló lámpa égett már. Gyenge fénye csak annyira világította be a szobát, hogy a túlsó fele barnás félhomályba burkolózva alig látszott és a bágyadt fényben az arany berakások valósággal izzottak.
Rádöbbentem hogy már késő van és menni kell haza. Nem láttam Cicát sehol csak alig hallható dudorászását hallottam valahonnan és elindultam a hang irányába.
A konyhából jött és amikor odaértem, felismertem. A "J'attendrai" – t dúdolta magában miközben nekem háttal állva tett – vett a pulton. Megindulta hallgattam ezt a gyönyörű szerelmes dalt és csendben figyeltem ahogy mozdulatainak hatására mocorog, rezeg mindene. Nagyon szexi volt egy szál bugyiban és köténykében. A bugyi egyik íve kissé feljebb csúszva tűnt el a gömbölyűségek között és az aszimmetrikus csodák közt jojóztak a szemeim. Amikor pedig egyik lábáról a másikra állt, a hatás csak fokozódott és én csak álltam és bámultam.
Hirtelen elhallgatott és anélkül hogy megfordult volna megkérdezte hogy – nem akarsz ide jönni? – és nekem leesett az állam.
– Meghallottad hogy jövök?
– Nem, de érzem hogy nézel.
Odamentem hozzá, átöleltem és akkor kissé visszafordult és vállamra hajtva a fejét csókra nyújtotta a száját.
– Mikor indulunk haza? – kérdeztem
– A holnap este megfelel? – kérdezte.
Akkor esett le, hogy anyámmal ez is el van rendezve.
Örömömben magamhoz szorítottam, megcsókoltam a füle mögött, mire riszálva hozzám nyomta a fenekét és akkor megérezte hogy már megint kemény vagyok.
– Majd vacsora után kedvesem. Most fürödj le és addigra tálalva lesz.
Gyors fürdés és irány a konyha. Tej kitöltve, nagy halom szendvics a tálcán és mi egymással szemben ülve nekiláttunk. Élményszámba ment figyelni Cicát ahogy a falatokat finom ujjai közé csippentve a szájához emelte, ajkait szét nyitotta és szépen sorban berakosgatta. Amikor pedig szájába vette az ujját és lassan kihúzta, akkor felidéződött a mai együttlétünk első jelenete.
– Min mosolyogsz? – kérdezte.
– Tetszik ahogy eszel.
– Miért, hogy eszem?
– Hát, olyan gusztusosan, hogy még a szertárban porosodó csontváznak is csorogna a nyála és felállna neki ha volna.
Na erre kirobbant belőle a nevetés és az ételdarabkák szanaszét repkedtek a szájából.
– Halálos vagy – mondta és erre egy újabb nevetőroham jött rá, mert rögtön kapcsolt hogy itt már minden haláli.