Miss Black 1. rész

Tizenegy óra jócskán elmúlt, mikor Bess Richards hazaért. A kulcsot óvatosan illesztette a zárba, mert nem akarta, hogy apja felébredjen. Ám hiábavaló volt az óvatoskodás, mert Timothy Richards a karosszékben ülve várta lánya hazaérkeztét.
– Csakhogy haza méltóztatott érni a kisasszony! Ha szabad kérdeznem, hol voltál mostanáig, mikor abban állapodtunk meg, hogy legkésőbb tízre itthon vagy?!
– De Papa, tizenhat múltam, már nem vagyok kislány! Nem mondhatom azt a diszkóban, hogy nekem most mennem kell, mert csak tízig engedtek el otthonról!
– Igenis mondhatod, sőt, kell is mondanod! Egy tisztességes lány az éjszakát töltse otthon, nem pedig egy zajos, füstös bárban!
– Nem vagyunk a középkorban, Papa! Ha egy diszkóban akarok szórakozni, akkor azt megtehetem, és meg is fogom tenni! Nem tilthatod meg nekem!
– Azt gondolod? Nos, tévedsz, kislányom... Amíg az én házamban laksz, mindenben engedelmeskedned kell nekem. Most pedig gyere ide! Alaposan rászolgáltál egy kiadós fenekelésre!
– Jaj, Papa! Ezzel nem rám az akaratodat...!
– Elég legyen. Idejössz, és letolod a nadrágodat, most azonnal!
Bess unott grimaszt vágott, majd kigombolta feszes farmerját, és apja térdére hasalt. A férfi ekkor lehúzta a falatnyi nadrágocskát, mely amúgy is fedetlenül hagyta Bess kerek fenekének nagy részét, majd levette a gyűrűjét, és a mellényzsebébe tette. Ezután bal kezét a lány derekára szorította, jobbal pedig elkezdte a büntetés kiszabását. Nagy erővel csépelte a lányt, tenyere hangosan csattogott a meztelen fenéken. De Bess-t szemmel láthatólag nem nagyon izgatta a dolog. Kislánykorában végig jajveszékelt, valahányszor kikapott, és a verés alatt folyamatosan rúgkapált. De most csendben, nyugodtan viselte a kemény férfitenyér erős csapásait, és csak a farizmait szorította össze. Pedig feneke egyre vörösebb lett, és lassan apjának is égni kezdett a tenyere. Bess-nek is csípte a hátsóját a sok csattanós ütés, de a világért sem mutatta volna ki, hogy fáj neki a verés. Olyan közömbös arccal hasalt apja té rdén, mintha csak egy folytatásos tévéregényt nézne. Legalább félszáz fenekes is elcsattant, mikor Timothy Richards felszólította lányát, hogy kérjen bocsánatot, és ígérje meg, hogy többet nem lesz engedetlen. De Bess pimasz hangon így felelt neki:
– Nem kérek bocsánatot, mert nincs miért! És nem is ígérek meg olyasmit, amit úgysem tartanék be! És akármeddig paskolod a seggemet, akkor sem ígérem meg!