Cini 2. rész: Cini e-mailjei

Villámgyorsan megírtam és elküldtem Cininek a történetet, aztán megkaptam a második e – mailjét. Azannya, alaposan melléfogtam! Ő egy olyan történetet akart, amiben testvérek csinálják, nem az én fantáziálásomat egy normális férfi – nő kapcsolatról.

Rögtön küldtem neki egy bocsánatkérő levelet, és egy sor kérdést tettem fel a testvérekről, hogy a történetet a kívánságainak megfelelően alakíthassam.

Levelezésünk közben egyre több információt közölt, és néhány dolog, amit bele akart íratni a történetbe, halványan emlékeztetett valamire, de igazán nem nagyon gondolkoztam el ezen, azon kívül, hogy hogyan foglaljam bele a sztoriba.

Aztán egyik e – mailjében egy olyan jelenetet írt le, ami köztem és a húgom közt játszódott le. Persze, tudom, hogy más bratyók és hugik is kerülhetnek – és valószínűleg kerültek is – hasonló helyzetbe. Nem ez volt benne a hátborzongató, hanem a mód, ahogy leírta azt az eseményt. Eddigre én és Cini naponta leveleztünk egymással. Mindketten olyan gondolatokat osztottunk meg a másikkal, amiket eddig még senkivel.

Otthon csak egy számítógépünk van, én arról küldtem a leveleket. Gyakran veszekedtem a "Pokoli Hugival" arról, hogy ki használja éppen. Vagy én akartam, hogy tűnjön el, vagy ő toporgott mögöttem, hogy siessek és fejezzem be hamar, mert szüksége van a gépre.

Azt hiszem, ez a tipikus testvérháború esete. Mindig veszekedtünk, soha nem voltunk egy kicsit sem rendesek egymással. Igazán púp volt a hátamon. Állandóan a barátnőimet szapulta. Az egyik csak egy kurva, és vigyázzak, még elkapok valamit, a másik meg hazudós és felvág velem, csak azért kellek neki, hogy menő helyekre hurcoljam. Mindben talált valami hibát, engem meg azért hibáztatott, mert ilyen hülyén választok, de sosem mondta meg, hogy akkor neki melyik tetszene.

Egy éjszaka az egész család tévézett, én felnéztem és láttam, hogy Hugi fura arckifejezéssel bámul. Amikor észrevette, hogy lebukott, elpirult és kiment a konyhába. Utánamentem, és megkérdeztem, hogy történt-e valami. Ő megrázta a fejét, aztán megölelt és adott egy puszit. Nagy meglepetésemre azt mondta, hogy néha szinte örül, hogy én vagyok a bátyja. "Dettó" – csak ezt tudtam válaszul kinyögni. Mi a fene ütött belé?