Édes sokas 1. rész

A héten sokat dolgoztam, tényleg sokat... egy egész heti hajtást két dologgal lehet levezetni maradéktalanul, tánccal és szex-el. Legalábbis szerintem. Simán az utóbbit szavaztam volna meg, leszervezve egy édes akárhányast a klubban, ha az utolsó percben eszembe nem jut, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet, miszerint asszisztálok egy táncórához, és utána egy röpke standard tánc bemutatóhoz. Kedvenc szexpajtásommal tudattam, hogy kicsit késve érkezünk a bűnös éjszakába, de megyünk, csak melegítsenek nyugodtan. Semmi gond, csak menjünk feltétlenül, mert meglepetést tartogat nekünk, valami olyat, amit biztosan szeretni fogunk. Hmmm, el nem tudtam képzelni miféle meglepetésre gondol, mert ugye a pompás teste már nem meglepetés, de igazi csemege, lévén jó ideje nem volt alkalmam kiélvezni... ugyanez igaz a gyönyörű feleségére is, akinél készségesebben, odaadóbban szeretkező nőt ritkán látni.

Férjecském elégedett vigyorral a képén figyelte a délutáni készülődésemet. Ha nem lett volna az a szokásunk, hogy "éhesen" induljunk bele a swinger éjszakába, valószínűleg itt-ott elkap egy fordulóra, lévén egyetlen tangában futkostam egész délután, de így csak szemet legeltetett, no meg valamit bőszen kloffolt a számítógépén, csak a jó ég tudja mit buherált.

Előkeresgéltem egy ezeréves jégkék fellépőrucimat, belebújtam egy illedelmesen szolid ruhába, ami kicsit bizarrul hatott a necc combfix fölött, de szerencsére egy táncos helyen ritkán akadnak fent az ilyenen. Berámoltam még az estére szánt szemtelenül rövid , a gonddal ápolt, óvott tánccipellőmet, majd életem párjával úgy indultunk el otthonról, mintha legalábbis egy hétre mentünk volna valahová.

A nagyteremben már tűkön ülve várt a táncpartnerem, aki nem szokta meg tőlem, hogy akár egyetlen percet is késsek. Kicsit merev fickó, de a standard táncoknak valódi mestere. Ha olyan kedvem van, képes vagyok órákon át úszkálni vele a táncparketten, olyan szépséges tánctartásban, hogy másnap a csigolya közti izmok emlékeztetnek arra, hogy tán túlzásokba estem. Ma azonban sokkal játékosabb kedvem van ennél, bár lehet hogy a buja a jó szó. Sajnos ezt titkolni sem nagyon tudom, mert amikor a színfalak mögött még néhányszor eljárjuk a milliószor átvett bemutató sorait, a mozdulataim a hűvös eleganciától elég messze vannak.