Vele...

Egy kora nyári napon pillantottam meg először. Egy helyen dolgoztunk.

Első látásra beleszerettem, és azt mondta, ő is belém.

Határtalanul boldog voltam, de később elmondta, hogy van barátnője, kérte várjak rá, hamarosan vége. Mivel engem elvakított a szerelem, naivan belementem a dologba, de idővel világos lett, hogy én csak második lehetek az életében. Roppant dühös voltam rá, hogy így rászedett, de nem bírtam nélküle, mindennap találkoztunk a munkahelyünkön, folyton ment a flörtölés, és nemegyszer töltöttünk el egy röpke félórát a céges konyhában, vagy valamelyik irodában. Izgalmas és veszélyes játékot játszottunk, de én nagyon élveztem, és láthatólag Ő is jól érezte magát velem... Idővel felmondott, azt hittem soha többé nem látom, de pár hónapra rá ismét jelentkezett, és én majd kiugrottam a bőrömből.

Folytattuk a titkos játékunkat, de ez nekem nagyon nehéz volt, mivel alig jutott rám ideje, és mikor hetekig nem is hallottam felőle, majd belepusztultam a hiányába.

Megismerkedésünk óta eltelt immár 2 év. Még mindig szerelmes vagyok, talán jobban mint valaha, de már rég letettem róla, hogy valaha is egy pár leszünk. A minap épp az egyik közösségi oldalon cseteltünk, mikor elmondta, úgy érzi, nem működik a kapcsolata a másik lánnyal. Elmesélte, hogy a szex sem működik köztük tökéletesen már hosszú idők óta, és már nem boldog.

Bennem kavarogtak az érzések, egyrészt sajnáltam, hogy szomorú, hisz öt éve voltak együtt a lánnyal, másrészt pedig majd kiugrottam a bőrömből örömömben, hisz felcsillant a remény, hogy végre teljesen az enyém legyen, hányszor elképzeltem, hogy este engem ölel át elalvás előtt, hogy reggel kócos hajjal hozzám bújik oda először, hiszen eddig ebben nem lehetett részem.

Pár napra rá ismételten cseteltünk egymással, a téma kezdett forró lenni, olyanokat mondott, hogy teljesen felizgatott, legszívesebben egyből átmegyek hozzá és , de dolgoznia kellett mennie, így ez a tervem füstbe is ment... látszólag...

Én közben tettem-vettem itthon, semmi dolgom nem volt, épp a gép előtt ültem, mikor hirtelen csengettek, mivel senkit sem vártam, ki se akartam nyitni, de valami fura érzés fogott el...

Ő volt az, a szívem majd kiugrott a helyéről, mire felért a lépcsőn már a torkomban dobogott a szívem.

És ott állt Ő, aki az első, és legfontosabb férfi volt az életemben, és akiért bármit megtettem volna.